31/01/2024
Egy üres tanya, körbekerítve. Egy 40-es pár, akik kutyát akarnak. Megbízásból jöttek. Egy 80 éves néni megbízásából, akinek kell a kutya, mert fél, de már nem bír bejönni.
Persze kölyök kell, aki hozzászokik majd.
Hogy mi lesz a kutyával, ha a nénivel történik valami?
Bizonytalan vállvonogatás, hááát... “hozzánk nem jöhet, mert van 3 kutya”. Tanakodás, felcsillanó szemek: “Dehát Pisti, tudod ott a másik hétvégi kert, oda átvisszük majd! Jolika néni, a szomszéd, úgyis kint van minden nap, majd megeteti. Ne aggódjanak már, nem hozzuk vissza!”
Naná, hogy nem. Nem lesz kit, mert nem adunk kutyát.
Pengeélleségűre húzódó száj, szikrázó szemek:
“Gyere Margit, hagyjuk a francba. Majd veszünk.”
30-as anyuka, kutyakereső poszt Facebookon, ajánlanak minket. Már előre félünk, a poszt szerint 27 nm-re, autista gyerek mellé kell terápiás kutya. Akit alomra lehet szoktatni. Mert sétálni nincs idő, max napi 1x, pár perc. Olyan kell, aki nem igényli a sétát. Meg is érkezik a privát üzenet, udvariasan elutasítjuk, javasoljuk a macskatartást. Nem kell, arra allergiás a gyerek. Finoman jelezzük, hogy nem kellene oda kutya. Válasz nincs, sértődés nyilván van.
Gyanús kinézetű család, jönnek 8-an. Staff kell. De ivaros legyen ám! Nincs. Nincs???? Nincs. “Rohadt állatkínzó banda, minek megcsonkítani szegényeket??? Maguknak jól esne, ha levágnák a micsodájukat?!”
Nagy sóhaj, nem megyünk bele a felesleges körökbe az ivartalanítás fontosságáról, azt sem kezdjük el ecsetelni, hogy nem a “micsodájukat” vágjuk le. Reménytelen. Távoznak, feldúltan, még 200 méterről is halljuk a káromkodást.
Picike, fázós pindur. Nem lesz nagyobb egy törpetacsinál. “Jó helyre jönne, higgye el.” Fotókat kérünk, kérdőív kitöltve. A kutya nem mehet be a házba. Havi költség szerintük 2000 Ft. Fotón egy kert végébe lehajított omladozó kutyaház, labrador méretű. Esélytelen befűtenie a saját testhőjével. Elutasítva. Nem értik. “Ezért vannak tele a menhelyek, mert maguk itt variálnak!!!”
Tacskó kislány, szelíd, kedves, álmodozó tündérkirálylány. Kanapét, ágyat álmodunk neki, meleget, biztonságot. “Patkányozni kell”. NEM. “Mi van?!” Látja a szánkat, amivel azt mondjuk, NEM?
Nem látja. Szerinte a kutya arra való, hogy kicseszve az udvarra fogja a patkányt. Ez a dolga. Viszontlátásra. Vagy inkább nem.
Ez van. Nem kap mindenki kutyát. Igen, tudjuuuuuk.... Ezért vannak tele a menhelyek, meg mégismitképzelünk, meg “na ide sem adom többet az adóm 1%-át”!!!!
Bocs, hogy szeretjük őket.
Bocs, hogy válogatunk.
Bocs, hogy a legjobbat akarjuk nekik.
Bocs, hogy alkalmatlan vagy a kutyatartásra.
