században alakult ki a puli és a juhnyájakat terelő terrier jellegű pásztorkutyák keveredéséből. Hamar népszerű lett a pásztorok körében mert minden jószág mellett használhatónak bizonyult. A pumi első standard leírását Dr. Raitsits Emil készítette el 1924-ben. A világháború után 1960-ban kezdődött meg a pumi tenyésztése újra, erősen heterogén küllemű egyedekkel. A nemesítést Ócsag Imre irányított
a akinek munkája nagyon sokat javított a pumi megjelenésében. A pumi a 90-es évekig szinte teljesen ismeretlen volt itthon. Pár évvel később népszerűsége robbanásszerűen megnőtt az agility népszerűségének és elterjedésének is köszönhetően. A fajta első ismert tenyésztője gróf Festetics Sámuel volt. Leírás Középagy testű élénk, eleven kissé bohókás kinézetű pásztorkutya. Nyughatatlan, aktív nagy munkakedvvel és kitartással megáldott fajta. Élénk, értelmes rámenős kiváló házőrző. Megjelenése terrier jellegű. Melyet különösen a feje és az előrebicsakló fülei, megnyúlt arcorri része mutatja leghatározottabban. A végtagok és a törzs oldalról négyzetes formát mutat. Feje hosszú, stopja igen enyhe. Fülei magasan tűzöttek, közepes méretűek és felállóak. A farka magasan tűzött a kereszttájékra határozottan visszakunkorodó dús szálkás jellegű, kevés aljszőrzettel. Tincsekbe rendeződő göndör vagy hullámos szőre sohasem lehet sima vagy zsinóros. Hossza általában 4-7 cm közötti, rendkívül rugalmas és sűrű. A fogazata erős, szabályos és ollós záródású. Mozgása élénk temperamentumos. Jellemző rá, hogy általában egyetlen személy iránt alakul ki benne igen erős kötődés. Idegenekkel szemben általában bizalmatlan, óvatos. Szeret ugatni. Igazán szabadtéri életre termett, de városban való tartásnál sincs probléma ha elegendő mozgást tudunk neki biztosítani. Magyarországon kívül jelentős állománnyal rendelkezik még Finnország is ahol hasonló népszerűségnek örvend.
