Eddig őrlődtem, hogy szóljak, vagy hallgassak örökre, de úgy döntöttem, hogy erről is tudni kell, mert az nem járja, hogy én valakinek kőkemény, tudatos munkával építem az image-ét, miközben ő meg sz@rik az alkotmányra, meg a lakásom padlóburkolatára. Szóval amikor estefelé hazatértem, hogy az otthon tartózkodó mentett egyedek által elkövetett csínytevéseket elboronáljam, valamely ingergazdag látvány fogadott. Hát hogy a radai rosseb ette volna meg azt, aki a szelektív hulladékot átválogatta, holott az már válogatva került a kiszolgált tápos zsákba! Na, a szemétválogató brigád koszt-kvártélyért munkát vállalna, mert jelenlegi munkahelyükön munka nélkül maradtak.
Itt szeretném tudatni, hogy holnap Petyával kapcsolatban közérdekű bejelentenivalóm lesz.
Petya mindig, minden körülmények közt ragaszkodik a napi sziesztájához. Ha valamely oknál fogva villámlátogatást kényszerülök tenni az adott időintervallumban saját lakásomban - mely jelenleg megegyezik Petya lakásával -, akkor bár kötelességtudóan követ, de rögtön el is fekszik, hogy ne essen ki a ritmusból. Zsömi jó barátként őrt áll mellette és közben igyekszik átállni Petya rezgésszintjére
Kicsit mérges vagyok Petya volt gazdáira. Rászoktatták Petyát a banánra, már fedezékben sem tudok enni, mert kiszagolja és mindig osztoznom kell vele. Mielőtt ismét rosszalló komment érkezne, hogy mennyire elszomorító látni, hogy a másik kiskutya milyen szomorúan néz, mert ő nem kap, jelzem, hogy egyrészt a Petyáról szóló videókban nem óhajtom dokumentálni, hogy a lakásban tartózkodó 10-nél több, de 20-nál kevesebb kutyát sem kínzom és éheztetem, másrészt Zsömi nem szereti a banánt. Sőt, Bono sem.
Petya féktelenkedne, ha több helye lenne. Béna a videó, mert nehéz egyszerre videózni és játszani is, de közkívánatra teszem fel.
Aki nem tud örülni az ételnek és nem tud élvezettel enni, az nem érdemli meg, hogy éljen. Aki megfosztja a neki kiszolgáltatott élőlényt attól, hogy ehessen, az nem érdemli meg, hogy éljen.
(Petya Coelho)
Az a helyzet, hogy elképesztőek vagytok. Ritka az a nap, amikor nem kapunk csomagot, mármint nem én, hanem az esetek többségében (mondhatni mindig) Petya. Nagyon-nagyon szégyellem, de nem mindig tudok erről képi anyagot csinálni, most nem részletezném, hgy milyen körülmények akadályoznak ebben. Most egy nagyméretű csomag érkezett, melynek tartalmáról sejtésem sem volt, hogy mi lehet. Azon kívül, hogy válogatott holmik voltak benne (természetesen leginkább Petyának), töltőanyagként tele volt szeretettel. És mindegyik csomagban ugyanez volt a töltőanyag, azokban is, amelyekről nem készült kép. Talán nem is tudjátok, hogy ennél jobb és hasznosabb ajándékot nem is kaphatnánk. Petyának köszönhetően ebből most annyit kaptunk/kapunk, hogy még tartalékolni is tudunk ínségesebb időkre. Köszönjük!
