05/02/2025
Az én döntésem volt💞💞🐾🐾 ❤
Tudtam, hogy mit vállalok.
5-10 - 15 év. /remélem 20.../ Senki nem kényszerített, senki sem tartott pisztolyt a fejemhez.. én akartam Őt!
Tudtam valahogy kötve leszek. Nincs kötetlen bulizás, nincs hosszabb nyaralás, ha nem tudjuk Magunkkal vinni, mert haza kell menni hozzá. Foglalkoznunk kell vele, meg kell etetnünk, sétálni kell vele. Mindegy, hogy milyen idő van, vagy van-e kedvünk.
Vállaltam azt, hogy amíg velem van, mindent megadok neki, gondoskodom róla és ha beteg, orvoshoz viszem.
Vállaltam azt, hogy szűkebb lesz a pénztárcám, esetleg tönkremennek dolgaim. De Mi akartuk.
De sosem tudtam rá igazán haragudni. A tárgyak pótolhatóak, a szőnyeg kipucolható, a ruhák kimoshatóak.
Nem pótolható viszont az a csillogó szempár, Aki annyira örül Nekem, amikor hazaérek, hogy majd szétesik ugrálás közben. Teljesen mindegy, hogy 5 percre vagy 5 órára megyek el. Nem pótolható az Ő ragaszkodása és a feltétel nélküli szeretete sem. A pillanatok, amikor rossz kedvem van, de Ő jön, és bökdös a hideg orrával, vagy az arcomba tolja a játékát.
Észre sem veszed, és az évek elrepülnek. Ősz lesz a pofija, lassul a mozgása, és a valaha csillogó szempárból eltűnik majd a fény. Már nem vágyik majd arra, hogy hosszú sétákat tegyünk együtt és vég nélkül labdázzunk. Inkább csak mellettem szeretne lenni és pihenni. Egyre többet fogunk járni orvoshoz, és rettegni fogok, hogy mikor megy el.
De vállaltuk, mert Mi akartuk! Akartuk, a fiatalkor, és az öregkor minden szépségével, boldog pillanatával, a betegségével és a rosszabb napokon is minden nyűgével! Nincs olyan pillanat, amit megbántam volna!
Felelősséget vállaltam érte abban a pillanatban, ahogy Magamhoz vettem, egészen addig a napig, amíg el kell engedni Őt.😪😪😪😪
A kutyám nem fog új gazdát keresni, nem fog menhelyre kerülni, nem fogok új helyre költözni, ha ő nem jöhet velem. Az az ember sem született még meg és nem is fog, aki miatt eldobnám, Ő az életem része, és az is marad!
Ezt vállaltam. Az első naptól az utolsóig! ❤