20/09/2024
Egy lovasunk története:
Először öt éves korában ült lovon a nagyszülei tanyáján. Minden volt: bevágtázás szőrén a mezőről, patakban fürdés a lóval, vagy csak a szénában álmodozás a lovak halk szénaropogtatása közben.
Kamaszkorában jutott később el az első lovas edzésre, s attól kezdve folyamatos volt az életében a lovaglás.
Gimi mellett kemény volt minden nap lovagolni, a hétvégén versenyekre járni.
Az első saját lovat 16 évesen kapta. A ló 110-et könnyedén ugrott, gyönyörű pej kanca volt. Minden délután ápolás, futószár, nyergelés, edzés.
Egy alkalommal emeltek a magasságon és a gyönyörű kanca lesántult. Az edző szerint másik ló kellett, s hamarosan túl is adtak a szeretett lovon, és egy jóval fiatalabb heréltet vettek majdnem kétszer annyi pénzért. Vele magasabbat lehetett ugrani, s a napi program ugyanaz volt. Jöttek az érmek, helyezések.
Egyik alkalommal nagyon furcsa dolgot látott lovasunk a lovardában. Egy lány szőrén lovagolt és ugratott, zabla nélkül. A lány rengeteget legelt együtt a lovával, nem engedte őt bokszban tartani, és sokszor lovagoltak el mellette terepen, amikor ő a lovával gyalog kirándult.
Az volt a leginkább meglepő, hogy a lovon ezeken a kirándulásokon csak egy kötőfék volt kötél nélkül, és szabadon követte bármerre a lányt.
Megismerkedett a lánnyal, aki szívesen beszélgetett, és olyan dolgokat mndott a lovakról, amelyek izgalmasak és lelkesítők voltak, ugyanakkor kényelmetlenek is, mert sok mindent más megvilágításba helyeztek, mint amit ő addig gondolt.
Itt tartott lovasunk, amikor eljött egy TLM online képzésre. Nehéz tíz hét következett, újra kellett gondolnia szinte mindent, amit öt éves kora óta a lovakról megtanult.
A kilencedik héten jött el a pillanat, amikor megjött az első érzés, a lótól az első olyan válasz, ami meggyőzte a lovast.
Egy év múlva írt nekünk a kurzus befejezése után:
"Nagyon hálás vagyok a TLM-nek, hogy felnyitotta a szememet. Zakariás lovam most 10 éves, és teljesen máshogy látom őt, mint egy évvel ezelőtt. Látom, ahogy beszél hozzám, és képes vagyok válaszoln ineki. S ő is látja, ahogy én kérdezek vagy kérek, és válaszol. Nagyon pici mozdulatokkal, néha csak rezzenésekkel, de ezek mentén kialakul egy párbeszéd, ami nem feladat központú, vagyis nem az én fejemben lévő feladatok szokásos jelzéseiből áll. Azt hiszem, hogy ez nagyon sokszor Zakariás nyelve, amelyben még kezdő vagyok, de amelyen megszólítani őt nagyon felemelő érzés.
Sokat változtam lovasként és emberként egyaránt. Minden, amit megtanultam a lóval, visszaköszön az életemben. A belső állapot, a szándék, a szív energia, a magasabb tudatosság a jelenlétben és a testhasználatban. Meg az, ahogy látom a lovamat.
Köszönöm a nektek a sok segítséget, s azt, hogy elindítottatok egy új úton, a lovam felé."
(Képet nem kaptunk, a mellékelt kép máskor készült)