Trópusi Akvárium

Könyvrészlet (53.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Palacsinta algázó - Beaufortia kweichowensis Teste teljesen lapos, az üvegre tapadva úgy néz ki, mint valami izgő-mozgó aprócska palacsinta. Gerincénél teste kiemelkedik, szemei feljebb állnak. Zöldesbarna alapszínezetét sötét foltok tarkítják. Úszói kör alakúak. Hűvös víz szükséges az eredményes tartásához, különben el is pusztulhat, 26 C fölötti hőmérsékletet meglehetősen rosszul tolerálja. Remek algaevő hal. Gyakran pontyfélének titulálják, pedig szorosabban a csíkfélék közé tartozik. Kedveli a növényeket, lapos köveket, folyamatosan takarítgatja őket. Oxigéndús, erősen szűrt, jó vízáramlású medencébe helyezzük. Táplálékát egészítsük ki spirulinás tablettákkal is, és algás köveket is helyezhetünk be neki. A nemek megkülönböztetése nehezen, de lehetséges, ha van elég példányunk összehasonlítási alapnak. Tenyésztésük viszont még nem volt sikeres akváriumokban, importpéldányai valószínűleg vadonfogottak. Ezt a fajt importálják hazánkba talán a leggyakrabban. Forrás:Akvarista lexikon (Összesen három példány van az üzletben, a harmadik most ezen a videón nem látszik, de ezektől valamivel nagyobb.) Jön az aktuális könyvrészlet! (Elég hosszúra sikeredett, 😀 ráadásul nincs is sok köze az akvarisztikához, 🙂 de aki a kezdetektől figyelemmel kíséri a történetet, az reményeim szerint ezt a részt is értékelni fogja… ) „Átmentem Margitka nénihez az első főzőleckére, paprikás krumplival kezdtünk. Én nem akartam egyedül szerencsétlenkedni, mint Gyula, aki mindent autodidakta módon próbált megoldani – aztán meg eldugult a WC a sok mosléktól. Eszembe jutott az is, hogy Szemán szakácsnak tanul – állítólag nem is volt hülye hozzá –, és fel is ajánlotta a segítségét, de nem volt túlság

Érkezés után. Akinek van egy kis ideje, most nyugodtan bejöhet nézelődni, mert szerintem van mit.😊 Halak érkeztek! Az aktuális vízcseréket csinálom éppen, de sok jó ember kis helyen is... A guppik például (többek között) szenzációsak! Újabb könyvrészlet valamikor éjfél előtt - ha addig egyáltalán hazaérek.🙂

Könyvrészlet (52.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Ezt a tülekedést látni kell! A sera Wels Chips-et „falnák”, de semmi nem látszik a kajából, mert a csigák azonnal ráhasaltak. Balról két újabb csigusz közelít – nálunk mindenkinek meg kell dolgozni a napi betevőért! Ezek itt nem csapvizes garnélák, de a gondozásuk nem igényel semmi extra felkészültséget. Az új kaják (Best Bite, lásd az előző posztban), szerintem beválnak majd, már többen is beszámoltak róla, hogy hosszú ideje használják őket. Újabb könyvrészlet következik: „Úgy döntöttem, hogy megtanulok főzni. Gyulus például remek tojásrántottákat tudott csinálni, egyszer hagymát tett bele, másszor szalonnát vagy füstölt házikolbászt, néha mindhármat egyszerre – szóval nagyon igyekezett a változatosságra –, de nála ezzel ki is merült a repertoár. Egyebet nem tudott a lelkem, esetleg melegszendvicset, de azzal már voltak bajok, mert folyton odaégette. Egyszer rám bízta, hogy vigyázzak rá, akkor meg én égettem oda. Gyulában azt becsülöm nagyon, hogy nem adta fel egykönnyen a dolgokat! Egy nap tarhonyás húst főzött, szakácskönyvből, de az egészet át kellett vinni a kutyáknak. Morzsáék csak néztek kikerekedett szemekkel, amikor megjelent közöttük nagyfazékkal, szedőkanállal – mint egy jótündér –, és elkezdte kiporciózni az adagot. Eleinte azt hitték, hogy ez biztos csak valami tévedés lesz, nem is nagyon akarták beleélni magukat a dologba. Dugón például határozottan látszott, hogy azt várja, mikor kerül elő Gyula zsebéből a csokis papír. – Zabáljatok csak, van bőven! – mondta Gyulus némi rosszallással a hangjában, mert a kutyák lecövekeltek. Vagy inkább fogalmazzunk úgy, hogy kötötték az ebet a karóhoz, és juszt se akartak közelebb menni a kajához, csak két lépés távolságból szagl

Na, ez az a videó, amit az előbb nem sikerült feltölteni. Sorry!🙂 Aki a kerámiákra, akváriumi dekorációkra kíváncsi, nézze meg! (Nekem a növények jobban tetszenek...😊)

Könyvrészlet (42.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. A ma hajnalban érkezett „házmesterek” remekül érzik magukat – a növendék rózsalazacok úgyszintén. (Corydoras julii, Corydoras sterbai, Hyphessobrycon rosaceus.) Ezek a fiatal rózsák még eléggé színtelenek, de egy másik akváriumban lévő régebbi csapat már szépen „kivirágzott”.) A legtöbb akváriumunkban a háttérben feltűnő ősöreg, légpumpára csatlakoztatható „szivacsos szűrőkkel” szűrünk – évtizedek óta kifogástalanul működnek. A gyártó nyugdíjba vonult, és ebből az következik, hogy talán soha többé nem lesz ehhez fogható (egyszerű, de nagyszerű) strapabíró magyar konstrukció a hazai akváriumokban. (Tudom, hogy ciki 🙂 egy ilyen szakadt „roncsot”mutogatni a videóban, de magamnak se tudok újabbakat beszerezni ebből a szűrőből.) Köszönjük, Platthy Elemér! Ez jó mulatság, férfi munka volt!🙂 Van helyette más – modernebb, vagy inkább csak újabb –, én viszont foggal-körömmel ragaszkodnék a jól bevált Platthy-féle régihez…😀 A legeslegújabb könyvrészlet következik: „Egyáltalán nem a kaja, az úrhatnám meg a fölösleges pénzköltés kedvéért jártunk mi étterembe, sokkal fontosabb volt az „összetartozás érzése”, hogy közösen sétáljunk egy jót a Tisza-parton, hogy Margitka néninek „egyszer az életben” ne kelljen már főzni, szép ruhában legyünk, meg ilyenek. Gyulusról például meg nem mondta volna a laikus szemlélő, hogy hús-vér kohómérnökkel áll szemben. Mindig ugyanaz a farmernadrág volt rajta, mint az egyszeri segédmunkáson, aki reggeltől estig dolgozott, de állandóan elfelejtették kifizetni. Pontosan úgy öltözött, mint a kohászok, martinászok, vagy nem is tudom, hogy milyen -ászok, akik a keze alatt dolgoztak – feleannyi fizetésért –, viszont azoknak három vagy négy

Könyvrészlet (40.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Ez egy növényes akvárium, halat, békát, rákot, garnélát senki ne keressen a videóban!🙂 Most lettem kész, holnap ez a látvány fogadja majd az érdeklődőket. (Pénteken szabadnapos vagyok, a kollégát reggel kilenctől este hatig zaklathatjátok!🙂) Ültetgettem, cserepezgettem, és közben jól elbeszélgettem egy hetvenhárom éves kezdő akvaristával. (Vagy inkább leendő akvaristával?) A néni akváriumot akar, és első körben szívesen kiegyezne a videón látható kétszáznegyven literessel – karácsonyra.😊 Megbeszéltük, hogy dobjunk össze inkább neki egy harminc literes nanot –, az mégiscsak jobban testhez állna–, aztán majd évről évre haladhatunk fölfelé...🙂 Ezek után még mondja nekem valaki, hogy „ő túlságosan öreg” az akvarisztikához… Az amazonasi kardfüvek szenzációsak, ráadásul sikerült szereznem néhány vízikelyhet és vízipetrezselymet is. Remélem, holnapra teljesen letisztul majd a víz – most se rossz, de azért még látszik, hogy egy kicsit meg lett bolygatva a talaj. A szokásos könyvrészlet következik: „Odaértem a horgászbothoz, bevágtam, és rögtön éreztem, hogy baj van. A halam befeküdhetett valami tuskó alá, egy tapodtat se mozdult, hiába erőltettem. Ránéztem az öregre – csak legyintett. Leszúrtam az ágast, rátettem a botot, és adtam a halnak még egy utolsó esélyt, hogy valami csoda folytán hátha kiügyeskedi magát az akadóból. Vihar után majd újra megnézem, gondoltam. Napfényes időben az öreg biztosan megoldotta volna a problémát, többször is láttam, amint hasonló esetekben klottgatyára vetkőzve megindult a zsinór mentén a vízbe, lebukott, aztán egy méretesebb ponty vagy harcsa társaságában bukkant fel újra. Két kézzel a melléhez szorította a halálra rémült állatot, a hátá

Könyvrészlet (39.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Thaiföldi. Ha lehetősége van beszorulni valahová, akkor ő boldogan beszorul. Ha meglátja nálam a telefont, percekig képes mozdulatlanná merevedni. (A videó végén például azt hihette, hogy sikerült elrejtőznie előlem a legcsenevészebb lótuszlevél alatt.)🙂 Egy bettás akvárium „megépítése” kifejezetten jó belépő lehet az akvarisztika világába. Főleg azért, mert túl sok építeni való nincs rajta. Egyszerű, mint a faék.😊 De mivel egy újszülöttnek (kezdő akvaristának) minden vicc új, ezért részletesen elmondok minden tudnivalót a bettatartás lényegéről – hogy én mit, hogyan csinálnék, ha történetesen most tervezném megvásárolni életem első akváriumát. Szóval, ha érdekel a téma, találkozzunk az üzletben! (Szerdán és csütörtökön biztos, hogy bent leszek.) És most következzen az október havi legelső könyvrészlet! Természetjárók, túrázók, horgászok, öreg akvaristák és örök nyughatatlanok előnyben!😀 „Az öregnél mindennap találkoztam Gyulával, tulajdonképpen oda járt haza munkából, és ha volt egy kis ideje, szívesen segített Laci bácsinak a díszhaltenyészet körül. Mikor „rohannia kellett” (mondjuk, Zsuzsához), akkor sem dőlt össze a világ, Laci bácsi kényelmesen elvégzett mindent – én úgy vettem észre, hogy az együtt töltött idő inkább Gyulának volt a fontosabb, meg a hasznosabb. Fura egy kapcsolat volt az övék, az biztos. A két öreg (Laci bá és Margitka néni) szinte örökbe fogadta a „mérnök urat”, de ahhoz sem férhetett semmi kétség, hogy a mérnök úr is örökbe fogadta őket. Jókat beszélgettek mindenféle lényegtelen dologról, palacsintasütésről, tyúktartásról, politikáról, meg a jó ég tudja, hogy még miről, de valahogy mindig a Szentírásnál lyukadtak ki, mert az ör

Könyvrészlet (38.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Gyönyörű Mickey Mouse plattik érkeztek (ez van a videón), viszont ennek ellentételezéseként(?) soha nem látott méretű neonhal apróságokat kaptunk.😂 Kénytelen leszek megemlíteni Sanyinak, hogy legközelebb nagyítót is mellékeljen…🙂 Legyünk pozitívak: ha valaki megnézi MOST ezeket a neonhal „ivadékokat”, és visszajön KÉT HÉT MÚLVA (újra megnézni őket), nem fog hinni a szemének! Vitaminozott fagyasztott Cyclops-szal és egy speciális ivadéknevelő táppal dupla ekkora (és gyönyörűséges!) halakat fogok nevelni belőlük! (Egy másik medencében egyébként vannak normális méretű neonok bőven.) Érkezett még: szifó bécsi, lyra, normál piros és zöld, molli fekete és arany, guppi piros mozaik és koi, vörösorrú pontylazac, kolibrihal, fekete tetra, pentazona, zebradánió, törpegurámi (nagyon szép!), márványgurámi (nagyobbacska méret), vitorlás csíkos, fekete és platina, pillangó törpesügér kék tenyészváltozat (Ramirezi), csigaevő hal többféle, aranyhalak (pirossapkás és kalikó). És van természetesen sok-sok egyéb faj is – „raktáron”! Legújabb könyvrészlet következik – hónap végén pedig sorsolás!🙂 „Kicsit fura volt a barátomat pólóban, melegítőalsóban látni, mert általában mindig úgy nézett ki, mint aki operába készül, de így, munkához öltözve tisztára olyan volt, mint bármelyik normális gyerek. Mondtam is neki, hogy időnként a barátait is megtisztelhetné valami rendes öltözékkel, talán mi is értékelnénk, nem csak a nyulak. – Mi bajod van neked az öltözékemmel? – replikázott azonnal, és begyakorolt, villámgyors mozdulatokkal ösztönösen „belőtte” a haját, mindkét oldalra felvíve (véletlenül) néhány szál szárított lucernát meg egy kis árpamorzsalékot. – Nekem semmi, de né

Könyvrészlet (37.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. "Olyan életed van, mintha reggeltől estig a trópusokon nyaralnál!” Ezt nekem szokták mondani a kedves vevők –, a munkámra, a növényeimre, meg a halaimra utalva –, és tényleg! 😀 Ahhoz képest, hogy néha úgy érzem, úszóhártya nő az ujjaim között a sok akváriumvíztől (amiben folyamatosan turkálok), meg, hogy nyaralás gyanánt még soha nem jutottam túl Románián –, akár így is felfoghatjuk a dolgokat… Rövid videó arról, hogy szabadidejében mit szokott csinálni a „halacskás bácsi”🙂 (ez én vagyok) - 🙂 nyaralás helyett. (A darazsak bohém népség, megtalálnak minden rést és imádják a potyát. 🙂A videóhoz hang is tartozik.) Újabb könyvrészlet! „Amikor legközelebb meglátogattam Karcsi barátomat, elég érdekes hírrel fogadott. – Szemánnak nyulai vannak! – újságolta lelkesen, miközben félig-meddig már bent volt az ágy alatt, és köszönés helyett csak az egyik lábával kalimpált felém, mikor benyitottam hozzá a konyhába. – Egész jól néznek ki azok a nyulak! – tette még hozzá nagy nyögések és szuszogások közepette, és mindent megpróbált, hogy a még kint lévő testrészeit is bepréselje valahogy az ágy alatti sötét űrbe. Ha Karcsi valamire azt mondta, hogy „egész jól néznek ki”, az általában azt jelentette, hogy minimum kiállításra érdemes a szóban forgó példány. Így hát megemeltem egy kicsit a díványt, hogy kényelmesen beférjen, és minél hamarabb be tudja fogni a szökevény hörcsögöt – aztán indultunk is nyúlnézőbe. Szemánéknál annyi volt a nyúl, mint égen a csillag. Én úgy képzeltem, hogy lesz majd egy ketrec, benne két tapsifülessel, erre egy egész épületrész lett berendezve a nyulaknak – nyúlketrecnek se szeri, se száma. Szerintem még Karcsi is lefagyhatott egy kicsi

Könyvrészlet (33.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. Megérkeztek a törpegurámik! A későbbiekben majd teszek fel normális (élvezhetőbb) videót is, de ezek most egy hordóval, halszállító dobozokkal elbarikádozott akváriumba kerültek, és kifacsarodott testhelyzetben ilyenre voltam képes. 🙂 Szóval, csütörtök korareggel Budapest felé vettem az útirányt, és félúton(?) találkoztam Sanyi kollégával – aki szerint k..va jó 😄 kalásszzhalak is jöttek – (Sanyi általában mindig ilyen jelzős szerkezetet használ), így hát kalászhalakból is láthattok a boltban néhány darabot…🙂 Sok minden van, szeretettel várunk minden tervezgetőt, nézelődőt! A legújabb könyvrészlet következik: „Mikor a végére értem a beszámolónak, Gyulus elmorzsolt néhány könnycseppet a szeme sarkában („együttérzése” jeléül), aztán vágott magának egy akkora darab tortát, ami elég lett volna egy kisebb árvaháznak is. Ha jobban belegondolok, eléggé smucig volt ez a Gyula, nekem előtte feleakkorát se adott. Ahogy bekapta az első falatot, csöngettek. Kinéztem az ablakon (a függönyön keresztül), egy nagyon szép nő állt a kapu előtt, de ekkorra Gyuszi már félúton járhatott a kapu és a lakás között, úgyhogy volt időm bőven letesztelni a saját tortáját. Persze a kulcsot elfelejtette magával vinni, visszajött, amikor még javában rágtam. – Ezért még számolunk – fenyegetőzött, aztán kiszólt a nőnek az ablakon keresztül, hogy mindjárt megy. Csak órák kérdése, gondoltam, mert tuti, hogy nem fogja találni a kapukulcsot. Nagy nehezen beengedte, én meg nem győztem csodálkozni, hogy mit eszik ez a gyönyörű nő a Gyulán. – Szia, Zsuzsa vagyok – nyújtotta a kezét a világ legtermészetesebb módján, és már gombolta is kifelé a kabátját. (Ezek szerint már szent a béke?) – Te biztosa

Könyvrészlet (32.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. A videón a baltahasú lazacokat próbáltam megmutatni – van még néhány darab, hátha valakit érdekel…🙂 „Ha most megkérdezné tőlem valaki, hogyan lettem ilyen erdőt-mezőt járó csodabogár, akkor valószínűleg egyetlen épkézláb válasszal sem tudnék szolgálni. Mondanék ezt, mondanék azt, hogy az öreg belerángatott, meg hasonlók, de a szívem mélyén csak azt érezném, hogy a miértek ebben az esetben teljesen feleslegesek. Ez van, és kész. Az egyik rokonom szerint a „csavargás” nálam egyszerű génhiba. „Lehetne sokkal rosszabb is – szokta mondogatni anyámnak –, vannak mások is, akik ilyen lököttek!” Ez a határtalan tudás engem mindig nagy megnyugvással töltött el (mármint, hogy nem én vagyok az egyedüli lökött a jéghideg kozmoszban) – meg hát ott volt nekem még a jó öreg Mari nénje is, akinél lököttebb már úgysem lehetek. Így gondolhatta anyám is, mert az ilyen jó szándékú vigasztalgatások után valahogy mindig vidámabban teltek a napok. Hogy mi a normális dolog, és mi a nem normális (a génhiba), az elég nehéz kérdés (még ezen a szinten is), de majd mindjárt mondok egy példát: Ha egész életedben bélyegeket gyűjtesz, vagy betegesen rajongsz a matematikáért – egész nap ki se mozdulsz a lakásból, csak hülye képleteket körmölsz egy kockás füzetbe –, esetleg azon kapod magad, hogy negyvenévesen még mindig a kisvasutaddal játszol, az teljesen rendben van! Ha viszont mínusz húsz fokban beszakad alattad a jég a Sajón, de te simán kimászol, mert ez már nem az első eset – akkor nem vagy normális! Ki érti ezt? Gyula se értette, pedig ő elég nagyvonalú szokott lenni az ilyen kérdésekben. Szóval faggatni kezdett: – Aha. Te tiszta hülye vagy. Minek mész egyedül a jégre? Gyulus nem volt túl jó passzban azon a c

Könyvrészlet (29.) Erre mit lépsz, Kishaver? Egy akvarista emlékére Olvass és nyerj! Részletek legalul. „Az öreg egy szép terebélyes bükkfát választott ki a sok közül, amelyet „az Isten is leshelynek teremtett”: a vastagabb ágai szinte ölelő karokként tartották a ráépített deszkaszerkezetet. Köztünk maradjon, a magasles olyanra sikerült, mint egy méretes vidéki budi, amit valamilyen rejtélyes okból kifolyólag felköltöztettek a fára. Ha elhúztuk a reteszt, a tömör faajtó magától kitárult – kifelé –, de olyan svunggal, hogy attól féltünk, az első adandó alkalommal letarol majd néhány gyanútlan turistát. Bezárni viszont csak két kézzel lehetett, ami – valljuk be – nem egy életbiztosítás ég és föld között a tízméteres létrán. Másnap kijavítottuk a hibát, az öreg félnapos munkával átszabta az ajtót befelé nyílósra. Így már maga volt a tökély! A vadőr is lelkendezett. Mikor már kész volt minden, és nem kellett odébb tenni egy szalmaszálat se, akkor kijött megnézni, hogy minden jól van-e. Azt mondta, tudna munkát adni nekünk máskor is… Gyulával csak egymásra néztünk, és röhögtünk egy jót: mi is tudnánk munkát adni neki – szóval hülyék azért nem vagyunk… A vadőrnek annyira bejött a magasles, hogy másnap hajnalban meg is lőtte a rókát. Mire odáig jutottunk volna, hogy meglessük a ravaszdit, már el is távozott az élők sorából. Én azért egyszer kijöttem még tavasszal, de nem jelentkezett más állat, csak néhány galamb. Kirándulót viszont annyit láttam, hogy elég hamar el is ment a kedvem az egésztől. Még a létra előtt is sorban álltak, hogy feljuthassanak… Mindegy. Majd az öreggel építünk egyszer egy másikat – gondoltam. – Csak úgy, a magunk örömére, valami sokkal, de sokkal jobb helyen. Ott, ahol a madár se jár. Számoltam a bárányfelhőket. A tavaszi szél minden bizonnyal boldogan beletú