04/08/2024
Sok lovas úgy véli, hogy a lónak tudnia kell egyhelyben állni, illetve el is várja, hogy a ló egyhelyben álljon, ha szárra veszik vagy kikötik például. Ez alapvetően így is van, egy képzett lónak tudnia kell ezt. A hiba ott van, hogy ezt a fejezetet a képzés során sokan kihagyják, nem tartják fontosnak, alapvetőnek veszik, mint már tudott dolgot, pedig az egyik legalapvetőbb képzési elem, ami a legelsők között kell, hogy legyen, az, hogy a ló tudjon egyhelyben állni nyugodtan. Amíg állni nem tud nyugalomban, addig figyelni, elindulni és megállni sem tud egyébként.
Miből alakul ki az, hogy a ló kérésünkre nyugodtan áll? Több út vezet ide, de számomra a legeslegjobban az vált be, ha elmagyarázom neki, hogy mit szeretnék. Honnan tudná egy ló, hogy amikor kikötik, neki nyugalomban kell pihennie? Nyilván elsőként a szabadságát szeretné visszakapni, megpróbálja elengedni, eltépni magát, ha nem megy, kapálni kezd, ha forgolódhat, forgolódni fog, bármit, csak ne kelljen állnia, mivel nem is tudja, hogy állnia kéne. A legtöbb ember, amikor már robban a ló, inkább elengedi, nehogy katasztrófa legyen a vége, ezzel a lovat pár alkalom alatt megtanítja, hogy intenzív hisztériával megszabadulhat a kellemetlen, kikötött állapotból. Onnantól a ló tudatosan fogja alkalmazni a működő sémát, kikötő - nyugtalanság, idegállapot - szabadulás. A másik bevett szokás, hogy magukra hagyják őket úgy kötve, hogy magukban kárt ne tehessenek, és arra alapoznak, hogy a jószág előbb utóbb feladja és lenyugszik. Ez utóbbit abszolút kerülöm, mert nem a reménytelenség érzését kívánom táplálni, nem szeretném, hogy azt érezze, magára hagytam a problémájával. Érzékeny idegrendszerű lónál ez később nagy problémákat szül egyébként, még ha eleinte úgy tűnik is, hogy működik.
Amit én csinálok a fiatal és/vagy rontott lovakkal, az nagyon egyszerű és mégsem annyira, mint minden más… Elmondom nekik, hogy mit kell csinálni. Sokszor fordított a dolog, elmondom, mi mindent nem kell csinálni. Szelíden de egyértelműen korrigálok minden megnyilvánulást, ami nem kívánatos, és megvárom, amíg a megfelelővel próbálkozik (nyugodtan áll egyhelyben). Ha megtalálta, akkor azonnal vége a foglalkozásnak. A kezdetek kezdetén segítek neki annyival, hogy mellékötök egy másik lovat, amelyikkel jó viszonyban van és amelyik tudja a dolgát: áll, nyugalmában még el is szundikál. Amikor már megvan neki a követendő példa, el van magyarázva minden, mit igen és mit ne, és akár egy órán keresztül is megy, akkor kezdem csak egyedül, és még hosszú időn keresztül mellette, körülötte maradok, míg kötve áll. Ha megy egyedül, akkor jönnek újabb helyzetek, másik kikötő, fa, oszlop, idegen hely, komfortzónán kívül. Mellé még megtanítom, mit kell csinálni, ha beakad a kötélbe, ami szintén a nyugalom és a türelmes várakozás az emberre, aki segít megoldani neki a helyzetet.
Hosszadalmasnak tűnik, de voltaképpen erre külön tréningidőt nem pazarolok. Menet közben sajátítják el az újoncok és renitenek. Míg szerszámozzuk a tapasztaltakat, mellesleg őket is odakötjük, és mire oda jut a képzésük, hogy egyedül elővesszük őket, már réges régen tudják, miről szól ez a történet, és semmilyen feszültséget nem okoz nekik a szituáció.
Meglepően sok lónál tapasztaljuk ennek a fejezetnek a hiányát, akár képzett, tízéves lovak sem tudják, hogy mit várunk tőlük, míg kötve vannak. Ha egy ló jól meg van alapozva, és érti az egyhelyben állás koncepcióját, akár a semmi közepén is megáll, kikötés nélkül, és békésen várakozik. A legbiztosabb módszer mindig a megértés, mert az a ló, aki érti is, mit kell csinálnia, nem csak megcsinálja a kötelezőt, az mindig, minden körülmények között hozza az elvárhatót.
(Fotó: két tapasztalt túralovunk áll a tóparton a ‘semmihez kötve’ - vezetőszáruk csak úgy lóg -, háttérben mutatom a renitensnek, mi a feladat)