02/11/2024
Az állatorvosok sokat találkoznak a halállal.
Mi látjuk először a félrecsúszó laborértékeket. Mi nézünk szembe a mindent átszövő daganattal.
Mi közöljük a hírt a gazdival és utána mi vagyunk azok, akik segítenek döntést hozni arról, itt van-e az ideje a szeretett társ elengedésének.
Mi adjuk be az utolsó injekciókat, segítjük át a gazdit a végső búcsú pillanatain.
Sokszor találkozunk a halállal, többször, mint az átlag ember.
Azt elmondhatom nektek, hogy általában békés, és ha rajtunk múlik, fájdalommentes, derűs a betegünk számára.
Mi, orvosok is meggyászolunk minden egyes beteget. De a gazdiknak a legnehezebb ilyenkor, mikor meg kell küzdeniük a hiánnyal, hogy nem várja őket otthon a szeretett társuk, nem ül az ölükbe, nem hozza a labdáját, nem hevernek már szerteszét a játékai a lakásban, nem szőrös-tollas-sáros tappancsnyomos már egy bútor sem...
A mai napon emlékezzünk azokra az állatokra is, akik már nem lehetnek közöttünk. Betegekre, saját állatkákra, barátaink-családunk elhunyt kedvenceire.
Ha ismertek valakit, aki elveszítette a kutyáját, macskáját, szőrös társát, kérdezzétek meg, hogy van, és figyeljetek kicsit jobban rá. Az ő gyászuk épp olyan mély lehet, mint egy ember elvesztésekor.🖤🐾
