Iskolánk 2012-ben nyitotta meg kapuit a Tükör Módszer szemlélet alapján. Mivel a kutyázás folyamatosan fejlődik, újabb módszerek látnak napvilágot, oktatóink is újabb továbbképzéseken vesznek részt. A tapasztalatok és a tanulás természetesen az iskola fejlődését is eredményezi.
Az évek során közel 1000 kutya-gazda páros választott minket. Kezdetektől fogva felelős szakmai felügyelettel, póráz nélkül zajlanak a tanfolyamok. Több esetben sikerült olyan kutyákat is rehabilitálni, majd csoportba illeszteni, akik agressziós vagy félelmi problémáik miatt, nem voltak képesek kutyákkal kommunikálni.
Célunk, hogy olyan tudatos gazdákat képezzünk, akik képesek kontrollálni a saját kutyájukat, ismerik a kutyakommunikációt és felelős magatartásukkal példát mutatnak mind a kutyás, mind a nem kutyás társadalom számára is. Célunk továbbá egy olyan kutyás közösség létrehozása akik hasonló értékek mentén gondolkodnak a kutyázásról.
Abban hiszünk, hogy minden kutya és gazda más és más. Nem létezik sablon, amelyet mindenkire rá lehetne húzni. A kis csoportos foglalkozások egyik előnye, hogy lehetőségünk van megtalálni az adott pároshoz leginkább passzoló irányt, hogy a közös életük élmény és ne nyűg legyen.
Kozák Enikő
Kozák Enikő vagyok a Soproni Kutyasuli vezetője. Gyerekként már sok állat vett körül és mindig is szerettem a közelükben lenni. Az első saját kutyás élmény 9 éves koromban történt, amikor megérkezett a családba Boby, a West Highland White Terrier. 13 évig volt a társunk és hatalmas űrt hagyott maga után. A főiskola alatt, kutya híján elmerültem az akvarisztikában, ami csodálatos hobbi, de valljuk be mégsem tudja ugyanazt nyújtani mint egy kutya.
A diploma után, hazaköltöztem és az akkori párom szülei udvarán ücsörgött az Öreg. A KUTYA. Vele kezdődött minden, miatta írhatom most ezeket a sorokat. Tipikus udvari kutya volt aki, soha nem járt sétálni és szocializációját tekintve is akadtak hiányosságok. Még nem tudtam mi vár rám, amikor elkezdtem vele sétálni járni, majd kikötöttem a Pozsonyi úti kutyaiskolán. Komoly agressziós és behívási gondjaink voltak, kerestem a megoldást. Sokat segített, hogy akkoriban elkezdtünk agilityzni, ami a kapcsolatunknak építette, ám a behívási gondokat erdei környezetben nem oldotta meg. Ja, hogy még nem említettem… jagd terrierrel volt dolgom…
Szombathelyen a Kutyatanodában kezdtünk el póráz nélküli, tükör tanfolyamra járni és egyre több dolog állt össze, mit miért csinál a kutyám. Nem volt megállás, többet akartam tudni. A Népszigeti Kutyaiskolán különböző szemináriumok keretein belül sok remek szakembert ismerhettem meg, kaptam egyfajta szellemiséget, amiben azóta is hiszek.
Szemináriumok amiken részt vettem:
• Ösztönkezelési szeminárium – Korom Gábor
• Kutyakommunikációs és terápiás szeminárim – Zsoldos Mariann
• Kiképzésvezetői tanfolyam I.-II.
• Életmód Tréner képzés
2012-ben egyre erősödött az érzés, hogy szeretném, ha Sopronban is lenne lehetősége a kutyásoknak jobban megismerni a kutyát, lehetőséget adni, hogy kapcsolatukat tudatosan alakítsák és el tudják engedni pórázról, lehetővé téve, hogy megfigyelhessék a kutyakommunikációt.
3 hónapig jártam fel Budapestre, a Népszigeti Kutyaiskolára csoportokat megfigyelni és beletanulni, hogy is működnek a tanfolyamok póráz nélkül. Korom Gáboron keresztül megismertem Báti Szilvit, a Népszigeti Kutyaiskola oktatóját, aki mint mobil iskola, akkor már Debrecenben képezte az ottani iskola leendő oktatóit. 1,5 éven át tanulhattam tőle a kutyázásról, csoportvezetésről és fogta a kezemet az első „saját” csoportomnál. Ő volt az is aki, segített Vörös Zsanett, aki azóta a kollégám, vérmopszából jó kutyát faragni.
Nagyon fontosnak tartom a folyamatos tanulást és a minél több tapasztalat megszerzését, így lehetőségem nyílt csoportot vinni a Normafa Kutyasulin is, illetve a képzésekkel sem álltam le, hiszen egy nagyon gyorsan fejlődő szakmáról beszélünk:
• Mantrailing Szeminárium – Gránicz Csaba
• Farkas Szeminárium - Belényi Bea
• Vezetői Kerekasztal Képzés – Kőrösi Ákos
• Terelő tábor és szeminárium - Leczki sarolta
Nagy változás hozott az életembe, amikor megérkezett az első beauceronom Juno, akivel már pontosabb és tudatosabb munkára törekedtem. Illés Anita hozta be az életembe az Obedience sportot, amit immár két kutyával űzünk és imádunk. Ezen felül Magyarországon elsőként végeztem el Bärbl Rungaldier németországi Treibball Tréner képzését és azóta tanítom a gazdiknak ezt a remek sportot. Mindkét fent említett sporthoz elengedhetetlen a tudatos tanítás elsajátítása, amely erősíti a páros között lévő kapcsolatot és hihetetlen élményekkel gazdagít. A következő képzések segítettek ebben:
• Pap Réka - IPO 2013-as FCI 13. helyezett (HUN)
• Tudatos Tanítás szeminárium és obedience alapozó – Illés Anita FROG, Obedience versenyző és tréner
• No Limit Obedience Online Class
• Mia Skogster – többszörös IPO világbajnok (FIN)
• Kivágó Arnold – IPO világbajnok (HUN)
• Dani Diaz – obedience vb válogatott (ESP)
• Ivana Simunkova - obedience vb válogatott (CZ)
• Valentina Balli – obedience világbajnok (IT)
• Bärbl Rungalddier – treibball tréner (DE)
• International Obedience Camp 2017 – első magyarként vehettem részt a nemzetközi obedience táborban (2018-ban ismét)
Junoval eddig elért eredményeink:
• 2016 Gödöllő – Obedience kezdő, 224 pont, 8. hely
• 2016 Bécs – OB1, 243 pont, 9. hely
• 2016 Szlovákia – OB1, 244,5 pont, 3. hely
• 2016 – Tárnok – OB1 256,5 pont, 1. hely Országos Bajnok
Jelenleg Obedience 2-es szintre készülünk.
A sport mellett természetesen a fő fókusz a családi kutyázáson van és remélem, hogy a jövőben is sok embernek segíthetünk, hogy a kutyájukkal való együttélés a lehető legjobb legyen mindenki számára!
Vörös Zsanett
2012 decemberében léptem először a Soproni Kutyasuli pályájára, akkor még teljesen kezdő kutyásként, egy agresszióproblémás kutyával. Nem szerettem volna beletörődni abba, hogy az én kutyám úgy élje le az életét, hogy nem lehet emberek közé vinni, hogy ő ilyen és kész. Ezért elkezdtem keresgélni a környék iskolái között, amikor végül ráakadtam a Soproni Kutyasulira. Amikor felkerestem őket, még nem tudtam, hogy mindez ekkora hatással lesz majd a későbbi életünkre.
Innen vezetett az út addig, hogy ma már, mint oktató állhatok a pályán, és én is segíthetek a többi gazdának megtalálni a saját útját a kutyájához. És hogy jutottam el idáig? Mi is végigjártuk az alap és középfokot, közben rengeteget tanultam a kutyáról, a gazda szerepéről, a közös életünkről, és közben Picur, a mopsz is megváltozott. A feszült, ideges kutyából mára egy kiegyensúlyozott kutya lett, akivel bátran megyek emberek közé, póráz nélkül sétálhatok vele az utcán, nem kell attól rettegnem, hogy jön szembe velünk valaki, és a kutyám kikerül az irányításom alól.
És a történetünk még nem ért itt véget, hiszen a módszer magával ragadott, így még többet akartam tudni, már nem csak a saját kapcsolatunkról, hanem más kutyákról is, így elkezdtem először megfigyelőként jelen lenni a tanfolyamokon, miközben minél több infót próbáltam magamba szívni a kutyák kommunikációjáról, az oktatói munkáról, a kutyaiskola szemléletéről. Később, ahogy kezdtem átlátni a rendszert, az összefüggéseket, egyre több segítői feladatot bíztak rám a kutyaiskola oktatói. A másfél éves „betanulás” után, 2015 óta az iskola oktatójának mondhatom magamat. Szinte ezzel egy időben elkezdtem kutyákra is vigyázni, ami azt jelenti, hogy az életemet legtöbbször egy falkányi kutya között élem - mondhatni 0-24-ben -, ami egy nagyon jó lehetőség arra, hogy még jobban belelássak a kutyák egymással való kommunikációjába, a kutyákkal való gondtalan együttélés rejtelmeibe. Az, hogy a ház körüli "falkám" állandóan változik, arra is lehetőséget ad, hogy a többi kutyától is tanuljak, ne csak a saját kutyám által szerzett tapasztalatból táplálkozzak.
Emellett részt vettem:
• Kutyakommunikációs és terápiás szeminárium - Zsoldos Mariann
• Kiképzésvezetői Tanfolyam II.
• Tudatos tanítás szeminárium - Illés Anita
• Do as I do szeminárium - Petró Eszter
Jelenleg a tanfolyamokon és az ovis foglalkozásokon felül a Trükksulis foglalkozásokon találkozhattok még velem, amit jelenleg én vezetek. A trükkökből egy koreográfiát is összeállítottunk, amit több meghívásnak köszönhetően be is mutathattunk már különböző rendezvényeken (gyereknap, családi nap). Számomra ez a lehető legjobb visszacsatolása annak, hogy jól választottam anno, és hogy nem véletlenül fogott meg ez az egész annyira, hiszen álmomban nem gondoltam volna, hogy Picur teljes nyugodtsággal fog tudni rengeteg ember között mozogni, és dolgozni, hogy őt gyerekek vehetik majd körül, és ő vígan fog nekik pacsit osztani.
Az iskolánkon való munkánkat segíti továbbá egy csapat lelkes önkéntes, akik a saját kutyás tapasztalataikat szeretnék kibővíteni; jobban megszeretnék érteni a kutyakommunikációt, többet akarnak tudni a kutyáról, az oktatói munkáról. Nekik is hatalmas szerepük van az iskola életében, hiszen rengeteget segítenek abban, hogy az iskola működjön és jó hangulatú hely legyen :) (csapatkép hamarosan!)
