Ikon, Artúr és Óda a Baráthegyi Vakvezető Kutya Iskola négylábúinak naplója

02/01/2023

Óda: "Kedves Napló Olvasóim! 2023. 01. 02-án szeretettel köszöntelek titeket, és egyben nagyon boldog új évet kívánok mindannyiunknak!

Kívánom, hogy szeretetben, megértésben, békességben, egészségben éljünk egymás mellett ezen a csodálatos Föld nevű bolygón, ami az otthonunk.

Nagyon-nagyon régen nem jelentkeztünk!

Utoljára ennek a naplónak az elindítója: Ikon írt nektek napló részletet a születésnapján, amikor öt éves lett.

Azóta Artúr négy, és én három éves lettem. Természetesen nekünk is volt születésnapi partink a szokásos helyen Budapesten a Bikás parkban.

Ikon májusi születésnapja és a mi októberi születésnapunk között is sok minden történt a házunk táján.

Amellett, hogy az előző 2022-es év arról lett nevezetes, hogy mami első két kis neveltje nyaralhatott nálunk! - több Baráthegyis kutyus panziózott nálunk rövidebb, hosszabb ideig. Így aztán még gyorsabban elillantak a második félév hónapjai.

Néhány fotót megosztok, hogy lássátok jól vagyunk.

Remélem ti is mindannyian jól vagytok, és ez legyen is így a továbbiakban is.

Tappancsos kézfogással búcsúzom, és nem ígérek semmit arra nézve, hogy mikor jelentkezem, de legalább ezt az ígéretemet egészen biztosan betartom.

Légy jó, vigyázz magadra, a hozzátartozóidra, a barátaidra, a kedvenceidre, és mindenkire akivel találkozol!

BUÉK 2023.

14/05/2022

2022. 05. 14. Ikon: „Kedves Napló Olvasóm! Igen jól látod, ma én írok neked, a Napló alapítója: Ikon! Tudtad, hogy öt évvel ezelőtt alapítottam a Naplót? Bár csak egy röpke napra, de hosszú évek eltelte után ma hazalátogattam, a kölyök otthonomba. Gondoltam kihasználom az alkalmat, és írok neked.
Kaptam ugyanis egy szabadnapot a gazdimtól, mert Vikivel elmentek egy szervezett kirándulásra. Így történt, hogy korán reggel, amikor a Kelenföldi metró végállomásra megérkeztünk, mami már ott vár minket. Nagyon megörültem neki, pedig akkor még nem is sejtettem, hogy milyen különleges lesz ez a mai szép nyári nap.
A kétlábúak váltottak pár szót, és egyszer csak Sándor gazdim kezében megpillantottam a kinyitható fehér botot, miközben a pórázom, amit ő szokott fogni, mami kezében landolt. Na, ezen nagyon meglepődtem, mert nem emlékszem, hogy valaha voltam ilyen helyzetben. Ráadásul így is indultunk el a lifthez, a fehér bot a gazdim, a pórázom meg mami kezében. Persze ez nem akadályozott meg engem abban, hogy szorosan a gazdim mellett menjek, miközben szemel tartva, vigyáztam rá. A buszmegállóban elbúcsúztunk, a kétlábúak megbeszélték, hogy hol és mikor találkozunk kora este.
Mi elmentünk mami autójához, és indultunk Százhalombattára. Én otthonosan elfeküdtem a valaha volt helyemen a hátsó ülésen, és békésen pihentem, ám amikor a kapu előtt megállt az ajtó, mint annak idején azonnal felültem és figyelmesen néztem, hogyan gurulunk be a rég nem látott udvarba.
Óda kitörő örömmel fogadott, és persze én is őt. Bár én több éve nem voltan itthon, de azért Ódával időnként találkozunk, hála a kétlábúaknak. Mi más, mint önfeledt játék következett, meg futóversenyek a ház mögül indulva. Mami persze, hogy feltette az fb. oldalára a nagy hírt, néhány fotó kíséretében: „Ikon a Fehér herceg haza látogatott”.
Hamarosan meg is szólalt a telefon, mami fia érdeklődött felőlünk. Mi éppen Ódával játszottunk a kertben, mami a teraszon ült. Amikor meghallottam a régen hallott ismerős hangot azonnal odafutottam mamihoz, majd várakozva füleltem, nyílik-e a kapu, és belép a hang tulajdonosa, de akkor még nem nyílt a kapu.
Játék, pihenés, séta, játék, pihenés, így telik a szabadnapom. Mint mondtam, ma csak egy röpke napra érkeztem, de majd július elején itt tölthetek több napot is. Megígérem, hogy akkor is írok neked!
Remélem jól vagytok, mindannyian! Tudom, hogy utódaim Artúr, és most Óda is szokott időnként hírt adni rólam, de úgy gondolom, örülsz, hogy kihasználva az alkalmat ma én írtam neked.
Légy jó, vigyázz magadra, szeretteidre, és kis kedvenceidre, szóval vigyázz mindenre és mindenkire. Szeretettel küldök neked sok-sok tappancsos kézfogást!”

17/04/2022

2022. 04. 17. Óda: „Elérkeztünk a húsvéti ünnepekhez. Nagyon régen nem hallottál rólam, ezért úgy gondoltam, hogy ez a szép nap nem múlhat el anélkül, hogy elküldjem hozzád jókívánságaimat: Békés, vidám, napsütéses, virágerdős szép húsvéti ünnepeket kívánok, sok-sok szeretettel!
Már igen ritkán írok napló bejegyzést, hiszen tudod, én lettem mami házi kis kedvence, itt maradtam vele, hogy hozzájáruljak én is az ó boldog életéhez. Így aztán nem történik velünk semmi említésre méltó esemény, mert hála Istennek minden szép, és jó, élem a kis kedvencek hétköznapi életét.
Most azonban, van miről mesélnem. Egy röpke hétre hozzánk költözött a tündéri kis kutya baba. Nevelőszülei elutaztak, és mi nagy örömmel vállaltuk, hogy ez idő alatt, a 10 hónapos Vidra velünk legyen. Nevelőszülei csodálatos emberek, én már csak tudom, hiszen náluk voltam, amikor mami covidos lett. Ráadásul akkor mami betegsége miatt már nem tudtunk elmenni az ivartalanítási műtétemre, így nemcsak, hogy vendégük lehettem, hanem ők is vittel el a műtétre és ott épültem fel. Sok időt tölthettem Dóra gyógyító karjaiban, amiért mindig hálás leszek, mert mami helyett volt a mamim. Annak idején be is számoltam erről, meg arról is, hogy akkor Soma, a kis fekete labrador volt a neveltjük, aki szintén velem egy időben esett át a műtéten, de mint a fiúknál szokásos, ő nagyon gyorsan elfelejtette a műtétet. Soma ma már főiskolára jár, hogy a nem túl távoli jövőben betöltse azt a hivatást, amiért megszületett: vakvezető kutyus lesz.
Szóval mindannyiunk nagy örömére itt van velünk Vidra. Mami azt hitte, hogy én az örök gyerek, aki soha nem nő fel, és mindig játszani, és mindenkit puszilni akar, majd én leszek az, akit nyugalomra kell intenie. Hát nem így lett. Remélem mami is észreveszi, hogy igen is komolyodom, ha nem is olyan tempóban, mint pl. a testvéreim. Végtére is két és fél éves vagyok, és, ha nem is mindig látszik, de lassan én is felnövök.
Nos, a kis Vidra, aki egyébként a „V” betűs alomhoz méltóan igen nyugodt kislány hírében állt, ám mióta elhagyta a szülői házat nem találkozott felnőtt kutyussal. Így aztán úgy megörült nekem, hogy a nyugodalmas természetét elfeledve, az első napon, mindaddig játszott velem, amíg mami pihenőre nem szólított minket! És, nem én voltam a kezdeményező, az biztos! A pihenésben feltöltötte magát igen gyorsan, és kezdődött minden elölről. Másnap már eléggé eltelt a játékkal, és sokat pihent. Itt volt nálunk mami családja, az unokákkal együtt, akik természetesen Vidrától olvadoztak. Én nem bánom, mert tudom, hogy Vidra néhány hónap múlva már termetre olyan nagy kajla lesz, mint én. Pillanatok alatt oda van a kutya-baba varázs, hát had varázsolódjon el mindenki, most, amikor lehet.
Kívánom, hogy neked, családodnak, és kis kedvenceidnek is ilyen boldog húsvéti ünnepe legyen, mint nekünk van! Szeretettel gondolok rád!”

01/01/2022

Óda: "Minden kedves napló olvasómnak, de mindazoknak is, akik még nem tévedtek ide a naplónkhoz, nagyon boldog, békés, szeretetben, és egészségben gazdag új évet kívánok. Vigyázzatok magatokra, a bundás, tollas kis barátokra is, szerető tappancsos kézfogással, és öleléssel én elindítom az új évet, mert amint látod, én már talpon vagyok! "

24/12/2021

Óda: "Karácsony szent estéjének csilingelő hangjai meg-meg csendülnek. Minden kedves napló olvasónknak áldott, békés, szeretetteljes szépséges karácsonyi ünnepeket kívánunk: Óda és mami! "

13/12/2021

06/12/2021

Óda: "Ne feledd! Ma érkezik a MIKULÁS!"

05/12/2021

Óda: "Valami fura dolgot találtam az utcán. Mami azt mondta, hogy ez egy cumi. Fogalmam sincs mi az. Megvizsgáltam jó alaposan, a számba vetem, de úgy érzem ez egy különleges dolog lehet, nem szabad vele bántó módon bánni. Úgyhogy a vizsgálódás után úgy döntöttem nem kérem, nehogy valami baja essék. Mami megdicsért, és elmondta, hogy bizony igazam van, a kétlábú babáknak ez nagy kincs, és sírnak, ha elveszítik. Sajnos ezt már nem tudjuk visszaadni a tulajdonosának, csak reménykedni tudunk, hogy van neki másik cumija, és nem szomorkodott sokáig."

05/12/2021

2021. 12. 05. Óda: „Már igen régen nem beszélgettünk! A szülinapomon, 10. 27-én írtam neked utoljára, és beszámoltam arról, hogy Budapesten a Bikás parkban Ikonnal ünnepeltük ezt a napot.
Ebben az évben is elmaradt a nagy találkozás, mami három négylábú gyermekei: Ikon, Artúr és jómagam még sohasem találkoztunk hármasban. A két születésnapot nem lehetett egy napon megtartani, mert az egyik nap Artúr gazdijának, a másik nap Ikon gazdijának nem volt jó.
A nagy találkozó nem jöhetett létre, de azért mégis volt különlegessége ennek a napnak is! Artúr és én sem találkoztunk még eddig. Ikon ismerte Artúrt, mert Ikon itt Érden járt iskolába, és nagyon sokszor találkoztak ez idő alatt. Még közös Baráthegyis 1 %-os reklámfotójuk is van. Ikon gazdijával Budapesten él, így aztán a gazdik jóvoltából viszonylag gyakran találkoztam már eddig is Ikonnal. Artúr Miskolcon járt iskolába, úgyhogy őt még soha nem láttam, hát ennek is eljött az ideje. Ha hiszed, ha nem, amikor a kutyafuttató kerítésénél jöttek, mami legnagyobb meglepetésére, mi egyből felismertük egymást. Hiába volt kívül, belül a sok-sok kutyus, mi csak egymásnak köszöntünk a kerítésen át. Végig kísértem a futtató bejáratáig. Amikor Artúr meghallotta mami hangját, akkor neki sokkal jobban örült, mint nekem, ezt azért be kell vallanom!
Tehát Artúr három éves szülinapján 10. 31-én is a Bikás parkban ünnepeltünk. Alig múlt el az én születésnapom, amikor a konyhánkban ismét fantasztikusan finom illatok terjengtek, pontosan olyan volt, mint, amit a saját szülinapomon érzetem. Amikor mami Artúr tortáját készítette, jött a telefon, hogy ők már elindultak Egerből. Na! erről az eseményről egy villámértesítést olvashattál! Artúr is rizstésztás-kacsamájas tortát kapott, az övé egy kicsit nagyobb lett, mert most sokkal többen voltunk, mint az én születésnapomon. Nemcsak Manót az aprócska kutyusukat hozták el Brigiék, hanem Dorottya, Nelson vakvezető kutyusával is vendégünk volt.
Az időjárás csodás volt, úgyhogy mi kutyusok jó sokáig önfeledten játszhattunk, miközben a gazdik sütkérezve a napon beszélgettek. Lógott is a nyelvünk rendesen, a sok szaladgálástól, úgyhogy a gazdik néha odarendeltek minket maguk mellé, hogy egy kicsit pihenjünk. A találkozót az ünnepelt megajándékozása és a torta felszeletelése zárta. Aztán a kétlábúak is megéhezhettek, mert elmentünk egy közeli étterem teraszára, hogy ők is ehessenek, mi meg a sok játék után, tele bendővel, békésen elfeküdtünk mellettük.
Miután a kétlábúak is jóllaktak, elkísértük őket a metró állomáshoz, és elbúcsúztunk tőlük. Nagyon szép nap volt ez is. Én megmondom őszintén, nem annyira sajnálom, hogy két külön napon szülinapoztunk, de azért szurkolok maminak, hogy az általa óhajtott hármas találkozó is létrejöhessen már.
Az adventi koszorún immár a második gyertya is ég. Békés, szeretetteljes várakozást kívánok neked, szeretteidnek és kis kedvenceidnek is!

28/10/2021

2021. 10. 27. Óda: „Ismét eltelt egy év az életemből, két éves lettem.
Verőfényes napsütéses napra ébredtünk. A Napocska is úgy döntött, hogy végig nézi ezt a nem akármilyen napot, hiszen Zina mama „O” betűs kölykeinek azaz a mi születésnapunkat ünnepeltük. Jó néhány testvérem már vizsgázott vakvezető kutyaként, vagy iskolásként ünnepelte a születésnapját.
Csak azok kedvéért írom, akik nemrég csatlakoztak a naplóolvasók csapatához, hogy én itt maradtam mamimmal. Szembetegségem miatt nem kerültem képzésbe, így én nem leszek látássérült ember segítője.
Nagyon szép születésnapom volt. Ikonnal, és gazdijával Sanyival ünnepeltünk, Budapesten a Bikás parkban, később Viki, Sanyi párja is csatlakozott hozzánk.
Mi korábban érkeztünk, ezért én türelmesen várakoztam Ikonra, mami első kis neveltjére. Eközben több féle-fajta ügyességi eszközt kipróbáltam a kutya futtatóban. Többször voltam már itt pici koromtól kezdődően, tehát ismerős volt a környezet.
Legnagyobb örömünkre nemsokára megérkeztek Ikonék. Amíg a gazdik beszélgettek mi jókat játszottunk a többi kutyussal, akik délután lévén szép számban érkeztek egymás után. Kisebb és nagyobb, fiatalabb és idősebb kivitelben.
Aztán elérkezett a születésnapi torta feltálalásának ideje is. Mami mindig, minden négylábú gyermekének ugyan olyan tortát készít, évről évre. Ikon már 4 éves volt, Artúr 3 éves lesz, és én, mint mondtam 2 éves lettem. Olyanok vagyunk, mint az orgonasípok. A torta szeletelhető főtt-rizs tésztából, májkrém töltelékkel készül. Mindig nagy sikert arat. Ezúttal sárgarépából készültek a nevem betűi.
A sárgarépáról jut eszembe. Alkatomnál fogva állandó fogyókúrán vagyok, így aztán jó néhány hónapra az én juti-falaton az apróra vágott sárgarépa kocka. Én nagyon szeretem, de nemcsak ezt a zöldséget, hanem mást is.
Ikon is fogyókúrára volt fogva. Azonos alkatúak vagyunk, végül is unokatestvérek vagyunk, még szép, hogy hasonlít az alkatunk. Ikon nagyon csinos fiú lett, a jó néhány felesleges kilónak búcsút intett.
A születésnapi tortából lakmároztunk egy-egy szeletet, aztán elbúcsúztunk. Vikit, Sanyit és Ikont elkísértük a Metróhoz, és ezt követően mi is hazafelé vettük az irányt.
A verőfényes napsütésben a sárga-barna falevelek pompáztak, ünnepi díszbe öltözött a természet! Ilyen szép születésnapom volt.
Szeretettel búcsúzom tőled is, légy jó, vigyázz magadra!”

28/09/2021

Óda: "A minap megígértem, hogy hozok egy rövidke videót magamról. Mami "véletlenül" (?!) elejtett egy papír ezer forintost a nappaliban, én meg gyorsan utána vittem és kértem, hogy máskor sokkal jobban vigyázzon a pénzre, ne szórja szerte szét, mert nem lehetek mindig mellette! Tudod, én nem kerültem képzésbe a szem betegségem miatt, de mint látod, nekünk, akik segítő kutyusnak jöttünk a világra, sok olyan tulajdonságunk van, amit magukkal hoztunk. Bár én nem lehetek vizsgázott segítő kutya, de vizsga nélkül is segítek maminak, mert nagyon szeretem!"

25/09/2021

Óda: "Sokáig nem írtam a naplóba, mert csak azt tudtam volna írni: "jól vagyok, jól vagyok, jól vagyok".
Bárcsak mindenki erről számolhatna be, ugye? Remélem te is jól vagy, és mindenki, aki körülötted él!
Hoztam nektek egy mami segítségével összeállított fotó kollázst., szerintem örülni fogsz neki.
Két generáció látható rajta, akiknek nagyon sok közük van egymáshoz!
Fent a tegnap nálunk vendégeskedő Pezsgő és jó magam látható. Lent a még kölyökkorukat élő Ikon (mami első kis neveltje) és Winnipeg látható. (A kutyusok nevét a fotón látható sorrendben írom)
Mi közük vagy egymáshoz a kutyusoknak: Pezsgő Winnipeg fia, és örökölte anyukájának gyönyörű szemét. Én, Óda mami harmadik kis nevelje Ikon unokatestvére vagyok. Ikon és Zina egymást követő alom-testvérek, és nemcsak testvérek, hanem zavarba ejtően hasonlítanak egymásra. Az én anyukám Zina.
Remélem, tudtátok követni a családi szálakat.
A két fotó a mi otthonunk ugyan azon helyén készült csak időközben elröppent legalább három év.
Mint azt jól tudod, Ikon azóta már vizsgázott vakvezető segítő kutyaként éli életét, Winnipeg anyuka gyönyörű kutyusoknak adott már életet. Pezsgő, már főiskolára jár, ami azt jelenti, hogy elhagyta kölyöknevelőjének otthonát. Okos, komoly, és nagyon szép nagyfiú. Én, a még mindig szeleburdi, játékos kutyus vagyok, akinek csak-csak sikerült ezt a fegyelmezett nagyfiút játékra csalogatni. Azt is tudod, hogy én itt maradtam mamival, mert a szembetegségem miatt nem lehettem főiskolás.
Nagyon örülünk, ha hosszabb-rövidebb időre vendégül láthatunk egy-egy Baráthegyis fajtatársamat, így volt ez tegnap is!
Itt szikrázó napsütés van, kívánom, hogy egész hétvégén így legyen, mindannyiunk örömére. Tappancsos kézfogással búcsúzom! Nem ígérek semmit, mikor jelentkezem ismét, mert azt legalább be tudom tartani!
u.i. Hamarosan hozok egy rövid kis videó felvételt, mert bár nem járok főiskolára, de mivel "gyárilag" is tudok néhány feladatot, szívesen megmutatok neked!"

01/08/2021

Óda: "Természetesen a vendégé, az elsőbbség! Amikor mami azt kérte: "Óda, kérem a pórázadat a kezembe." - akkor az Omega nyakörvét hoztam először. Aztán az enyémet is odavittem, de az már egy másik felvétel."

01/08/2021

2021. 08.01. Óda: „Az ígéret szép szó, ha betartjuk úgy jó! – szoktátok mondani, és ezzel, mi négylábúak is egyetértünk!
Azt ígértem, beszámolok neked arról, hogy Omega testvérem itt nyaral nálunk, és ezt ezennel meg is teszem.
Egy rossz hírrel kezdem: a nyaralás nagy része már eltelt, hiszen hétfőn érkezett hozzánk, és ma már vasárnap van. Gyorsan elrohant ez a hét, hogyne rohant volna, csodásan érezzük magunkat, nagyon boldog és vidám napokat tudunk magunk mögött.
Nagy attrakció vagyunk, amikor mami mellett kettesben sétálunk a kertvárosi részen, ahol lakunk. A környék lakói ugyanis tudják, hogy mamihoz csak egy kutyus tartozik, aki én vagyok.
Most meg, mindenki ilyeneket kérdez, akivel találkozunk: „Már ketten vannak?” „Érkezett egy újabb kutyus?” „Nem volt elég egy?” „Végre van Ódának egy társa is!”
Mami mindenkinek kedvesen válaszol: „Omega itt nyaral nálunk, és ő Óda édestestvére.”
Na! –ekkor meg jön a dicséret halmaz, vagy a további kérdés özön: „ Milyen szépek!” „Nem is hasonlítanak egymásra.” „Omega nagyobb, mint Óda.” „Jól kijönnek egymással?” „Együtt alszanak?”
Úgyhogy mami folytatja a válaszadást, miközben mi ülünk mellette és hallgatjuk a kétlábúak társalgását.
„Igen valóban nagyon szépek!” „Omega az apukájára, Óda az anyukájára hasonlít, színben és alkatban is.” „Igen Omega nagyobb, nyúlánkabb testalkatú, mint Óda, bár súlyra szinte pontosan azonosak.” „Nagyon jól kijönnek egymással, szeretik egymást.” „Nemcsak együtt alszanak, hanem mindig egymás mellett vannak, és együtt csinálnak mindent.”
Hétfőn, amikor megérkezett Omega, a kertben hatalmas kergetőzést csaptunk. Maminak kellett ránk szólni, hogy pihenjünk is egy kicsit, mert vég nélkül örömködünk.
Sokat sétálunk a környéken, játszunk a kertben, és sokszor megyünk a közelünkben lévő tóhoz is, ahol nagyokat rohangálunk, és fürdünk. Ha mami bedob egy játékot, akkor természetesen egyszerre hozzuk azt ki a vízből, mert, hogy mindent együtt csinálunk.
Szóval igazi nyaralás ez mindkettőnk számára! Már most tudom, hogy hiányozni fog Omega, amikor hazatér családjához, és, ahogyan mamit látom, neki is.
De nem búslakodjunk már előre, előttünk van még néhány nap, amit együtt tölthetünk.
Neked és kedvenceidnek is ilyen szép nyári élményeket kívánok. Vigyázz magadra, és persze kis kedvenceidre is ebben a nagy melegben.
Tappancsos kézfogással búcsúzom, immár nemcsak egyedül, hanem testvéremmel Omegával együtt. Légy jó, mi is azok vagyunk!”

25/07/2021

2021. 07. 25. Óda: „Hű, de régen írta már napló részletet. De azért erről, arról hírt adtam az eltelt negyedévben: mint Ikon unokatestvérem, mami első kis neveltjének a Fehér hercegnek a 4 éves születésnapjáról, meg Pünkösdi jókívánságokat is küldtem neked.
Aztán meg mi másról is írhattam volna, mint, hogy kutya hideg ez a tavasz, most meg arról, hogy kutya meleg ez a nyár, de ezt miért írjam le, ha te is tudod, sőt te is érzed.
Semmi különös nem történik az életemben. Élem a hétköznapi kutyusok életét: reggel elég korán ébresztem mamit, aki egyébként hétalvó lenne, ha hagynám. Ráadásul ezt a tulajdonságát az elődeim, a fiúk is tiszteletben tartották. Mami azt mondta, hogy Ikon meg sem moccant, mindaddig, amíg mami ki nem kelt az ágyból. Artúr ugyan egész éjszaka jött ment a lakásban, hol a szobában hol a nappaliban, hol a bejárat melletti szekrény alsó polcára feküdt le és aludt tovább, de reggel egészen biztosan nem ébresztette fel mamit. Na, ez változott meg egy csapásra az én színre lépésemmel. Mami döbbenten nézte az órát, amikor hajnali öt óra harminc perckor elkezdtem apró körmeimmel topogni az ágya mellett, ami számomra azt jelentette, hogy ébresztő, mert én már fent vagyok ám! Mivel pici voltam, és, mindenki tudja, hogy egy pici kutyus azért ébreszti a gazdit, mert ki kell mennie, mami is pattant ki az ágyból és mentünk ki sétálni. Ezzel egy darabig vissza tudtam élni, sőt már mami is kezdte megszokni a korai ébredést, de aztán közös kompromisszumot kötve fél hétben állapodtunk meg. Nem kell nekem ébresztő óra, hogy tudjam, mikor van fél hét. Mai napig is az ébresztő módszerem ugyan az, mint amit eredetileg bevezettem, csak most már nem apró körmeimmel, hanem egy kicsit nagyobb körmökkel, de topogok mami ágya mellett.

Szóval élem a hétköznapi kutyusok életét, napközben mami lábaihoz feküdve várom, hogy végezzen az irodai munkájával. Hála Istennek ezt a munkát többször is megszakítja, és ilyenkor sétálunk egy nagy kört a házunk körül. Kertvárosban lakunk, nincs nagy forgalom, természetesen nem maradhat el a szokásos, gyakorlás, az ajtó és kapufegyelem, azaz, hogy mami mehet ki először, én majd akkor, ha mondja, hogy gyere Óda. Egy-egy utcában, póráz nélkül is mehetek mami mellett, aztán amikor megérkezünk a kapunkhoz, mami midig megkérdezi: „Óda, hol van a postaláda, keresd meg.” – én mindig megmutatom neki, mert ott mindig kapok egy juti falatot. Bár azt nem értem, miért nem tudja már megjegyezni ő is, hogy hol van az a postaláda. No, de ha ő szereti, hogy megmutatom, én meg szeretem, ha jutit kapok, belemegyek a játékba. A séta után a pórázt és a nyakörvet mami leteszi a bejárati ajtóhoz, aztán következik egy kis játék, labdázás a kertben, és mielőtt bemegyünk a lakásban, következik mami utolsó kérése: „Óda, kérem a pórázadat a kezembe.” – én odaviszem, amiért ismét kapok jutifalatot. Na mindezt legalább háromszor eljátsszuk egy nap. De ha ebből arra következtetsz, hogy milyen fegyelmezett vagyok, akkor ki kell, hogy ábrándítsalak téged. Minden fenti gyakorlatot tökéletesen elvégezek, ha kettesben vagyunk mamival, amint feltűnik a színen bár ki és bár mi, na akkor ahogyan mami nevezet engem egy pillanat alatt átváltok „neveletlen hercegnő” üzemmódba. Ezt muszáj volt elmondanom, mert ez az igazság.
Szóval így telnek a napjaim, egy-egy közös, Baráthegyis kutya futival, találkozó anyukámmal, Zina mamával, vagy a kis fekete Tulipánnal, aki itt nevelkedik Andi mamiéknál, viszont most tényleg van az örömteli hírem, holnap, hétfőn érkezik hozzánk egy bő hetes nyaralásra Omega leánytestvérem, úgyhogy most egészen biztosan sokkal hamarább jelentkezem napló részlettel, hiszen beszámolok milyen jó is a kutya élet egy másik kutyatárssal.
Szia, légy jó, vigyázz magadra, örvendezz a nyárnak, töltődj, pihenj, szeresd a környezetedet, és a kis kedvenceidet is beleértve!”

10/05/2021

Óda: "Képzeljétek csak el mi történt, és abból mi derült ki! Mami véletlenül leejtett egy pénzérmét, és, ha már így történt, megkérte, hogy adjam a kezébe. Én meg felvettem és oda adtam neki, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne. El sem tudom mondani mami mennyire örült, én meg nem értettem miért kell ennek így örülni. Aztán megmagyarázta: a fiúk Ikon és Artúr nem tudta felvenni a pénzérmét a földről, így aztán eszébe sem jutott, hogy ezt kérje tőlem. Na,ugye? - mire is jó amikor csak úgy véletlenül történik valami? Talán ezért is mondjátok "véletlenek nincsenek", merthogy minden okkal történik. Bizony, most az ok az volt, hogy derüljön ki eme képességemre is. Szeretettel küldöm a rövidke felvételt!"

07/05/2021

2021. 05. 07. Óda: „Jól vagyunk, és szívből remélem, hogy ti is jól vagytok. Ismét egy hónappal lettünk öregebbek, ami azt is jelenti, hogy az „O” betűs testvéreimmel együtt, másfél évesek lettünk.
Testvéreim közül már sokan főiskolára járnak, sőt az utánunk megszületett „P” és „R” betűsök közül is sokan lettek tanulók. A múlt hónapban éppen azzal zártam a napló részletet, hogy kis barátom Rizling, aki itt nevelkedett Százhalombattán, Miskolcra ment iskolába.
Mire ezeket a sorokat írom, addigra a legújabb generáció a „T” betűs nyolcfős kis csapat tagjai is kiléptek a nagybetűs életbe, hiszen nyolc hetesen, anyukájuk mellől elköltöztek a kölyöknevelőkhöz. Így történt az, hogy a majdcsak fehér Rizling helyébe egy csodaszép fekete kislány költözött Andi mamiékhoz, akinek a neve Tulipán, úgyhogy lesz nekem új barátom, ami nem azt jelenti, hogy Rizlinget elfelejtem.
Tegnap, legnagyobb boldogságomra Andi mami elhozta hozzánk Tulipánt, és jót játszhattunk a kertünkben. Sajnos hamarosan elromlott az idő, ami véget vetett a kerti játéknak, úgyhogy bementünk a lakásba. Itt kiderült, hogy Tulipán alaposan elfáradt a futkosásban és a labdázásban, ami nem is csoda, mert ő még baba kutyus.
Várjuk a valódi kiegyensúlyozott tavaszt, mert az még csak érthető, hogy az április szeszélyesen bolondos volt, de úgy tűnik a május is eltanulta ezt a szeszélyességet. Minket négylábú bundásokat nem zavar a hideg és az eső sem, de mivel nélkületek nem mehetünk sétálni, így együtt érzően szomorkodunk veletek amikor rossz az idő, és szívesen örvendezünk, amikor kividul.
Az anyák napja is mögöttünk van már, és sajnos most nem találkoztam anyukámmal, mint az elmúlt évben, de remélem a gazdik majd megbeszélnek egy találkozót és pót-anyák napját tarthatunk.
Tudom, hogy a naplóolvasóink közül nagyon sokan, vagy talán mindenki követi a Baráthegyi Vakvezető és Segítő Kutya Iskola hivatalos oldalát, tegyétek is ezt, mert rengeteg hírt olvashattok, és szebbnél szebb fotót láthattok az iskolásokról, és persze a legkisebbekről, a T” betűsökről, akik, mint minden kutya-baba belopták magukat a szívekbe. Észre is vettem, hogy mami mennyire örvendezett a kis Tulipán láttán, féltékeny is voltam rá, de csak egy kicsit. Mami azt mondja, hogy túlságosan rövid ideig vagyunk kutya babák, mert hipp-hopp felnövünk, és már fél éves korunkra majdcsak olyan nagyon vagyunk, mint a felnőtt korunkra.
A múlt hónapban volt az „Öleld meg a kutyádat” napja, szerencsére nekem nincs szükségem ilyen napra, mert engem minden nap többször is megölel mami, és még puszit is ad. De ez a puszi nagyon igazságtalan, mert amíg ő megpuszilhat, addig én nem puszilhatom vissza. Talán ezrét is van, az, hogy mindenki mást, akivel találkozom, megpuszilok, mert a maminak szánt puszikat is másnak kell, odaadnom.
Neked is küldök sok-sok virtuális puszit! Légy jó, vigyázz magadra, menj a természetbe, amikor csak teheted, mert bár a tavasztündér ide-oda kószál, és átengedi a helyét a szél úrfinak, a forrást fakasztó tündérnek, mint ma is, természet ha egy kicsit didergően is, de ébred, zöldül, virágzik, és ez csodaszép. Te is töltekezz fel a napsütéssel, és, vagy a virágzó tavaszi növények szépségével.
U.i. Bár én nem járok iskolában, de sok mindent tanulok, és amit már megtanultam azt gyakorolom is, mami jóvoltából. Megmutatok neked egy kisfilmet, amelyből megláthatod hogyan viszem oda, mamihoz és adom a kezébe a pórázomat, ezt már réges régen tudom, de csak most örökítette meg mami.
Szia, mancsos kézfogással búcsúzom!”

05/04/2021

2021. 04. 05. Óda: „Nagyon régen nem hallottál rólunk, mert nagyon sok minden történt velünk!
Húsvét hétfő van, remélem békésen teltek az ünnepnapok nálatok is. Ma a locsolkodás napjára virradtunk, amiből csak szúk családi körben lesz valami. Immár második éve itt él közöttünk egy hívatlan vendég, aki igen jól érzi magát velünk, mert csak nem akar minket elhagyni. Egyikünk sem örül ennek, annak meg pláne nem, ha ez a hívatlan vendég belép az otthonunkba, és ott mindent megváltoztat. Mi is így jártunk, mami beteg lett, és napról-napra egyre gyengébb. Az én mamim, aki nem szed semmilyen gyógyszert, aki nem találkozik orvosokkal a rendelőkben, csak baráti körben. El sem tudtam elképzelni mi van vele, hiszen soha nem láttam ilyennek. Eljött az a nap, amikor már annyi ereje sem volt, hogy kiengedjen engem a kertbe.
Ekkor Andi mami, most éppen Rizling kölyöknevelője gyorsan eljött értem és magával vitt, hogy aztán a Baráthegyis nevelőszülőknél helyet keressen nekem, merthogy, amint beléptünk a lakásukba, és megpillantottuk egymást Rizlinggel, pillanatok alatt felfordítottuk azt. Köszönjük szépen a már nem első, gyors segítséget a Sápi családnak!
Nemsokára átköltöztem a szomszéd településre, ahol a lassan egy éves Soma nevelkedik, Tamás és Dóra nevelőszülőknél. A „karanténos” kölykök, mint Soma is egészen másként nőnek fel, mint a korábbiak. Elmaradtak a kölyöktalálkozók, a boltok, bevásárló helyek, kávézók nem üzemelnek, mint annak idején, pedig egy leendő vakvezető kölyök életében fontos, hogy ezekkel a helyekkel és az ottani körülményekkel megismerkedjenek.
Soma és családja nagy örömmel fogadott engem, mert végre Somának lett egy játszópajtása a nagy egyedüllétben. Mami immár a kórházból fejezte ki nagy-nagy háláját a családnak, hogy befogadtak. Somával nagyon jól meg voltunk, a családhoz egy fiú cica is tartozik. Elmentünk kirándulni, voltunk Tatán, a tó körül sétáltunk, voltunk kutyajátszótéren. hétköznapokon meg a nagy kertben futkostunk.
Gyorsan kiderült, hogy az elmúlt héten lett volna ivartalanítási műtétem, de mami már nem tudott elvinni. A nevelőszülők azt mondták, hogy Somának is éppen aktuális a műtét, úgyhogy néhány nap múlva mindketten túlestünk rajta. Mami nagyon szomorú volt, hogy a műtét után nem lehet velem, de amikor megkapta a fotót, akkor meglátta, hogy Dóra „anyám helyett, anyám”. Könnyre is fakadt, de nem a szomorúságtól, hanem a meghatottságtól, hogy ilyen szeretetben részesít engem Dóra pót-mamám. Soma, mint a legtöbb fiú hamar túltette magát a műtéten, nem úgy, mint én. Én bizony több napig nyöszörögtem, nehezen sétáltam, meg-megálltam, mert fájdalmaim voltak. Ebben a helyzetben Soma és a cica valóságos testőreim voltak, ez igen jól esett nekem. Mire mami hazatért a kórházból, már egésze jól voltam. Néhány nap múlva, amikor Soma és én túl lettünk a varratszendésen, Tamás, Dóra és Soma hazavittek engem, akivel végig vágtattunk a kertünkben, aztán megmutattam neki a lakásunkat is. A nevelőszüleink csak a kertben beszélgettek, és a rövid látogatás után el is mentek.
A műtét után kapott pólómat majd csak másnap vehettem le, mondhatom nagy öröm volt ez számomra, mert már nagyon kényelmetlen volt. Mami még néhány napig körömvirág krémmel kenegette az egyébként nagyon szép műtéti heget, meg ott ahol a póló eldörzsölte a lábamat. Most már én is, és mami is teljesen jól vagyunk.
Rizling időközben Miskolcra költözött, mert főiskolás lett. Sajnos nem tudtunk elbúcsúzni egymástól, de remélem, találkozunk még, mielőtt kilép a nagybetűs életbe.
Vigyázz magadra, légy jó, örvendezz a természet ébredésének, a virágzó fáknak, a napsütésnek, a tavasznak!”