25/07/2024
Ez...👌
Elárulom nektek a kutyakiképzés legféltettebb titkait.
“Kutyasuttogók”, “kutyapszichológusok” és hasonlók biztosan nem fognak szeretni érte, már csak azért sem, mert szerintem ilyen blődségek nem léteznek, azaz nem szabadna, hogy “létezzenek”, hogy ezt eladhassa neked valaki.
No de térjünk is a lényegre, jöjjenek a titkok!
Először is, van ugye kiscsiliárd módszer, szemlélet és hitrendszer a kutyázásban is, és ha a belemagyarázások és körítések nélkül nézzük őket, akkor majdnem mindegyik jól tud működni megfelelő kivitelezéssel. Legalábbis a legtöbb kutya esetében, amennyiben nincsenek nagyon komoly elvárások vagy problémák. Szóval az az érvelés, hogy valami “X” meg “Y” kutyánál tökéletesen működött, pont ezért fals, nem jelent semmit más kutyákra vagy szituációkra vetítve. Ahogy azt sem jelenti, hogy az ellentétje nem működött volna ugyanúgy.
És ami a legjobb az egészben: Legtöbbször nem is azért működött valami, mint amit körítenek mellé, amit eladnak neked, hanem valami sokkal egyszerűbb képlet miatt, például, hogy egyáltalán elkezdtél akármit változtatni vagy egyáltalán foglalkozni a kutyával.
Amennyiben viszont komolyabb elvárások vagy problémák vannak, akkor már lehet, hogy nem lesz mindegy a “hogyan", azaz nem fog működni vagy kifejezetten kontraproduktív is lehet egyik vagy másik hitrendszer.
Ettől függetlenül még mindig rengeteg út vezet Rómába, mégha nem is az összes.
Az említett “helyes” kivitelezéssel kapcsolatban viszont van általában egy olyan közös pont, ami igazából a lényeg, ami fontosabb, mint maga “módszer”:
Ez pedig a kiszámíthatóság, vagy következetesség és az ebből épülő rutin, megszokás. Mert a kutyák ilyenek, a rutinhoz, a kiszámítható dolgokhoz tudnak könnyen alkalmazkodni, a káosz, az összevisszaság meg durván frusztrálhatja őket és okozhat akár komoly szorongást is.
A kutyakiképzés abszolút esszenciája ugyanis, hogy reflexeket és rutinokat gyártasz. Addig ismételsz dolgokat, amíg automatizmusok nem születnek, akár konkrét viselkedések, vagy akár érzelmi vagy ingerületi szinten.
Ehhez viszont elengedhetetlen, hogy a kutya értse, hogy mi miért történik, mit akarnak tőle, mivel jár jól és mivel nem, különben teljesen mindegy lesz, hogy hogyan van marketingelve az akármi, mert nem lesz életszerű, vagy működőképes.
Tudod a kutyák opportunisták, azt keresik amivel jól járnak, morális gátak nélkül. Nekik nincs “jó” meg “rossz”, van helyette viszont “mi működik”, azaz mi kényelmes, mi éri meg, és mi nem kényelmes, nem éri meg, azaz nem működik.
Szóval ha már csak erre a két dologra koncentrálsz (eredményesség és kiszámíthatóság), szinte biztos, hogy sikeresebb lesz az együttműködésetek és javulni fog a kapcsolatotok.
Mert lehet sok mindent ígérni, hirdetni, misztifikálni meg belemagyarázni, de az egész kutyaoktatás alapja tényleg az, hogy:
Érthetően meg tudd mutatni a kutyának, hogy te mit szeretnél tőle és ez neki miért jó vagy jobb, mint az ellenkezője.
Minden egyéb csak körítés, csak marketing, de ezzel sincs amúgy semmi baj, ha tisztában vagyunk vele.
Mert persze, hogy mindenki próbál neked valamit eladni és az értékesítés egyik legfontosabb része, hogy meggyőzzenek arról, hogy valami jobb, mint valami más, vagy valaki jobb, mint valaki más, vagy olyat tud, amit más nem.
És sok dolog lehet ebből történetesen igaz is, vagy legalább részben, meg persze lehet teljes parasztvakítás is az egész.
Józan paraszti ésszel szerencsére ki lehet szűrni a legnagyobb átveréseket, ha csak nem hagyod magad meggyőzni valami logikátlan de misztikus, vagy életszerűtlen de nagyon jól hangzó maszlagról. Ne hagyd magad.
Van viszont egy sokaknak igazán fájó titok is, ez pedig, hogy kevés problémát lehet kezelni kizárólag a póráz 4 lábú végén.
Az elmúlt években kicsit átfordult a helyzet a korábban divatos és erőszakos gazdi hibáztatásból ( =nem vagy falkavezér/határozott/kemény, stb. oszt ezért van minden), a másik véglet felé, ahol a marketing trend a gazdi teljes felmentése, mert szegény semmiről nem tehet, a kutyát kell meghegeszteni vagy kiklikkelni minden problémájából. Nos az a helyzet, hogy ha valaki őszinte veled, akkor el fogja mondani, hogy legtöbbször a kutya annyiból dolgozik, amennyi infót kap, azaz, ELŐFORDULHAT, hogy nem vele, vagy csak vele van a gond.
Csak azt nehezebb eladni, hogy NEKED is kell változni vagy változtatni, mert az emberek általában tőlük független megoldásokat keresnek, azaz szívesebben fizetnek valakinek egy problémát megoldani, ha ők maguk nem kellenek hozzá.
Főleg ha a változás kényelmetlennek hangzik, vagy kitartást, türelmet, igazi elszántságot igényel.
Az én belső fordítóm például a “már mindent megpróbáltunk” mondatot automatikusan fordítja a fejemben arra, hogy “megpróbáltunk pár olyan dolgot 1-2-szer, ami nem volt kifejezetten kényelmetlen, de mivel nem működött egyik sem azonnal, ezért feladtuk gyorsan”. Kevesen cáfolták meg eddig a fordítást, de természetesen van az a ritka eset, amikor tényleg komfort zónán kívül is mennek emberek maguktól is. A többit pedig gyakran meg kell próbálnunk rávenni erre, ha jót akarunk a kutyának.
Ugyanis ha problémáitok vannak, akkor nagyon valószínű, hogy valamin muszáj lesz változtatni, hogy változás legyen. Változtatni pedig csak te tudsz, a kutya magától tuti nem fog és lehet ezért hibáztatni vagy várni a csodára, de senki nem lesz ezzel előrébb.
De beszéljünk kicsit a problémákról. Mégis honnan jönnek és ki engedi be őket?
És itt most nem arról beszélek, hogy hazaviszel egy kutyát egy kész probléma-csomaggal. Az egy másik történet, mert azokról a problémákról ugyan nem tehetsz, maximum arról, ha nem lesz rájuk megoldásod vagy nem is akarsz dolgozni rajta.
Amiről viszont itt beszélek, hogy hogyan alakulnak ki, szépen lassan, fokozatosan problémák az együttélésetek alatt.
Hát az van, hogy a legtöbb ilyen probléma jellemzően ugyanazokra az okora vezethető vissza, és ezekből csak (talán) 2!-höz nincs (mindig) köze a gazdinak.
Az első ugyanis a genetika. Ez van, nem minden kutya egy üres vászon. És nem minden kutya lesz alkalmas arra, amit elvárnak tőle. A második pedig a környezet, ami néha szintén maximumra tudja feltekerni a nehézségi szintet.
Az összes többi tényező viszont inkább szól a gazdiról, mint a kutyáról:
- Nem minden ember (sőt) alkalmas alapjáraton kutyatartásra, vagy bármennyi felelősségre. Szerencsére sokan képesek felnőni a feladathoz menetközben és ott látható is lesz a változás rövid időn belül.
- Nem elegendő AKTÍV közös interakció a gazdi és a kutya között. Értem ezalatt a sétákat, a játékot, a tanulást. Ha valaki szobanövényként tartja a kutyáját, vagy szimplán nagyon messze attól az életviteltől, amit az igényelne, akkor ne lepődjön meg, ha problémáik lesznek. Közösen pihenni is szuper, meg tv-t nézni, sőt, kifejezetten hasznos megtanulni lelassulni is, de ennek előfeltétele, hogy legyen izgalom, elegendő aktivitás is 2 semmittevés között.
- Következetesség, kiszámíthatóság és határozottság hiánya. Ha káoszt adsz, káoszt kapsz, ez ennyire egyszerű.
- Autoritás hiánya: Ha a gazdi csak veszekszik, alkudozik meg könyörög a kutyának, de nem tudja megmutatni, elvárni és érvényesíteni amit szeretne, akkor benne van a pakliban, hogy a kutya pontosan ennek az eredményét fogja tükrözni, azaz frusztrált és kontrollt vesztett lesz.
- Végül: Érzelmek a logikával szemben. Ez kicsit az első és az előző ponthoz is vonatkozik. Ha valaki felelős egy valakiért vagy valakikért, annak a legracionálisabb, leglogikusabb és leghatározottabb egyénnek érdemes lennie azért, hogy az a közösség optimálisan működjön. Ha ez nincs így, abból általában sorozatos konfliktusok lesznek, hiszen nehéz betagozódni egy labilis vezető mögé, aki nem képes érthetően kommunikálni, nem kiszámítható, nem tud irányítani, vagy akár ellátni és megvédeni a csoportját, amikor kell.
Szóval az a helyzet, hogy mi, kutyakiképzők, abból élünk általában, hogy ezeken a pontokon igyekszünk segíteni fejlődni: Hogy jobban kommunikáljatok, jobban értsétek egymást, jobban működjetek együtt és ezáltal jobban is bízzatok majd egymásban.
Például mondjuk kapásból több rutint iktatunk be az életetekbe:
Ha naponta kétszer 10 percet töltesz a kutya tréningezésével és emelett az igényeinek megfelelő aktív testmozgással, akkor a legtöbb kutya már sokkal kiegyensúlyozottab lesz mint előtte volt. És tök mindegy milyen módszernek hívjuk ezt közben.
Aztán rögtön a másik, amit elkezdünk csiszolni: A következetesség, kiszámíthatóság és érthetőség a kutya felé. A legtöbb ember ugyanis alapjáraton elég következetlen és rossz kommunikátor kutyákkal. Túl sokat beszélnek és túl keveset mutatnak meg, azaz túl sokat várnak el amikor nem reális, és túl keveset, amikor meg kellene.
Ebből az összevisszaságból már apró változások is irdatlan sok dolgot el tudnak indítani a jó irányba.
És mivel nem látod magad kívülről és nem is feltétlenül tudod jól felmérni, hogy éppen mikor hogyan vágod magatok alatt a fát, ezért szükség is lehet ilyen beavatkozásokra kívülről, hogy elkezdjétek megjavítani azokat a dolgokat, amik nem működnek.
És ezekkel a javításokkal tudsz nőni napról napra, hétről hétre a kutyád szemében és kezd el javulni a kapcsolatotok.
Mert ő (akárki akármit mond) egy megbízható vezetőt akar látni benned. Valakit, aki érthető és kiszámítható, aki tanít és megmutat, aki ellát és irányít, akire ezért lehet számítani, akinek megoldásai vannak számára.
Valakit, akiben ezért meg lehet bízni, akinek lehet hinni, sőt, AKIBEN lehet hinni.
Ha pedig már ez vagy TE a kutyádnak, akkor teljesen mindegy, hogy miben hiszel vagy sem, mit hogyan érsz el vagy tanítasz, nagyjából már biztosan rendben lesztek.
Ez a legnagyobb titok, a kutyakiképzés titkok titka:
Hogy nincs semmilyen titok, se varázslat, ezotéria, semmi.
Amik vannak helyette: Protokollok, rengeteg gyakorlás, ismétlés, tiszta kommunikáció és következetesség, azaz rutin! Ha mindezt kitartóan, de logikusan, reális elvárások mentén teszed, akkor abból lesz sikerélmény, kiszámíthatóság és bizalom, azaz egy egészséges bizalmi kapcsolat közted és a kutyád között.
És ebben tudunk segíteni, mindenféle mágia nélkül is.
----------------------------------------------------------------------------------
A poszt témáját Terrierman hasonló című bejegyzése szolgáltatta és több gondolatát is kölcsönöztem vagy fordítottam hozzá. Angolul jól beszélőknek ajánlom is a követését, de nem kizárt, hogy hozok még tőle témákat.
