20/01/2024
Hatni
Készülök gyógynövényeket gyűjteni az egész éves munkámhoz.
Januárban, a hó alatt??
Igen, felkészülök. Már most kisétálok a rétre, a Kristályerdőbe, a Ligetbe, a Levendulásba, hogy elbeszélgessek a növényekkel, készítsem fel őket. Kérem, hogy téli álmukban csendes, nyugodt, éltető pihenőt tartsanak, gyűjtsék az energiát a közelgő tavaszra, rügyfakasztásra, zöldellésre, virágzásra, gyümölcsözésre, magzásra. Kérem az erdő rejtekében álló sziklát, fogadja magába a nap melegét, a szelet engedje belesímogatni az ormán száradó borzos fűcsomókba, őrizze meg a cseppenként olvadó hó csillanását a napsugárban, s a madarak énekét a moha alatti repedésekben. Az orgonabokor csúcsán a rügyek álmukban mosolyognak, megcirógatom őket. Az öreg almafa alatt feketerigók lakomáznak, feléjük is küldök egy köszönetet, hogy messze is viszik a termékeny magot.
A réten a kakukkfű kopott szőnyegét szeretgetem, felidézve a júniusi pompáját.
Gyűjtögetek. Gyűjtöm a sok jó érzést, erősítem a kapcsolatomat a Lényekkel. Hálát adok.
Adni, kapni jó. Egyensúlyban élni jó. Adok-kapok egyensúlyban élni jó. Hanem ha az egyensúly felborult és megjelent a szükség, kérni kell.
Útitársaim, spirituális segítőim arra tanítottak, mindannyian meg kell tanuljunk kérni. Embertársként, majd segítőként is csak annak adhatjuk a képességeinket, erőnket, aki kéri. Ha kéretlenül nyújtasz segítséget, az elvész, értéktelen marad, nem jut célba és végül sárba tipródik. Kivétel ez alól a saját gyermek, a közeli rokon ha eszméletlen, ritka helyzetben eszméletlen állapotban levő idegen is, az állat, a növény, a kő a természetben – az egyensúly megőrzése érdekében csak nekik nyújthatunk segítséget úgy, hogy nem is kérték. De akkor is tudniuk kell, hogy segítünk. El kell mondani nekik.
Ha részvétet érzel egy szenvedő társad iránt, és ebből az állapotodból önként segíted, nem segítesz rajta. Ez nem azt jelenti, hogy közömbösnek kell lennünk. A közömbösség ártalmas. Amit tehet az empatikus ember, hogy megpróbál semlegesnek maradni: nem kell beleéljük magunkat a másik ember helyzetébe – hiszen, ha már benne élünk, nem leszünk képesek segíteni rajta. A segítségünk akkor ér célba és valósulhat meg, ha képesek vagyunk semlegesek maradni, de nem közömbösek.
Legyen hát természetes a kérés, ha valamiben hiányom van. Szépen, egyszerűen, természetesen, elvárás nélkül. Ha kaptam, fogadjam el. Ha úgy érzem, nem kaptam, azt is fogadjam el – hiszen lehet, hogy pont arra van szükségem, vagy az lesz jó nekem. És ha elfogadtam, kezdjek vele valamit – használjam arra, amire kértem. Ha teljesítettem a feladatot, engedjem el. Adjak hálát.
Éppen olyan fontos adni is, mint kérni – hogy az egyensúly, a harmónia megmaradjon. A hangos szóval kimondott köszönet és hála teremtő erővel bír, tulajdonképpen a mi hozzájárulásunk a Léthez és a jóléthez.
Tehát nini: kérni – kapni – adni.
Bővebben, hatni: kérni – kapni – elfogadni – használni – elengedni – adni.
Bejelentkezés konzultációra:
Pásztor Krisztina
0740 083052