Farasha és az apróságok, Fermi és Fenrys🙂
A nyári forróságban így hűsölnek az árnyékban a babáink az anyukájukkal. Akarva-akaratlanul mi is kedvet kapunk beülni hozzuk, ha csak egy rövid időre is😊
Szomorú hét kezdete.
Olyan sok esettel, kutyával, emberi gonoszsággal találkozunk, hogy az ember akaratán kívűl is megedződik. Kell egy tartás, egy elengedés ahhoz, hogy nap, mint nap tudjuk a halált, a szenvedést látni, érezni, felállni és tovàbb menni ezekből, nem benne maradni és összetörni. Mindig azt mondom, hogy segíteni akarunk, ezért tudjuk ezt így kezelni, de sokszor érzem, néha túl sokszor, hogy megvisel, hogy a sajnálat bàr nem segít de velünk marad, megroppant és utána napokig, hónapokig a szívemben érzem.
Senkinek nem kívánom, hogy lássa egy mérgezett kutya kínszenvedését. Senkinek. Talán annak aki ezt tette vele, annak akiben annyi gyűlölet, annyi méreg és arrogancia van, azt hiszi az ember a világ ura, az élőlények, a természet azért van, hogy mi eltapossuk. Amit nem ismerünk elpusztítsuk. Pedig milyen apró semmik vagyunk, ezt elfelejtjük.
Tegnap reggel egy kedves ismerősünk hívott, Csíkszentimrén a kapujában talált egy kutyát nagyon rossz állapotban, behozza ha tudunk segíteni. Azonnal kezdtük készíteni a helyet neki, nem tudtuk autó elütötte, megverték, megmarcangolták, de felkészülve vártuk mikor érkeznek. Megpillantottam és azonnal láttam nagy a baj, nem mozog, nincs magánál csak nyöszörögni tudott már. Amíg vártuk, hogy az orvosunk megérkezzen elvégeztünk neki néhány tesztet, kapott fájdalomcsillapítót, görcsoldót, de ez volt minden amit tehettünk. Nagyon rossz állapotban volt, piszkos, sovány, a szőre gubancos. Idős kutya, biztosan volt gazdája aki ennyire értékelte őt. Semennyire. “Ott jól van, keressen magának ételt, nincs benne haszon”, milyen sokszor hallom ezt…az állapota pedig percről percre rosszabbodott, rángógörcsei voltak és csak sírt, nyüszített, én meg néztem tehetetlenül és csak arra gondoltam, ha tehetném csillapítanám a fájdalmát, akár csak egy kicsit is…de túl késő volt már neki, az o
Mint sokan tudjátok a menhely területén élnek szabadon kutyáink, ők nem bántanak senkit, nem kell tőlük tartani. Bumblebee, Pelushi, Iya, Jeki és Leia szeretettel vár Titeket vasárnap🤗 Arra kérünk, hogy ne adjatok nekik jutalomfalatot, mert a nap végére gyomorrontást kaphatnak, illetve a többi kutyánkat is óvatosan jutizzátok, mivel féltékenyek lehetnek egymásra, nehogy probléma történjen. Már alig várjuk, hogy találkozzunk🙂
A mai napon készült videó, ennyire örülnek a simogatásnak és a törődésnek már🙂
„Te egyszer s mindenkorra felelős lettél azért, amit megszelídítettél.” Olvashatjuk a világhírű regényben, ami szerintem egy örökérvényű igazság és itt az ideje, hogy az emberek felelőséget vállaljanak, hogy elismerjék minden ami körülöttünk történik az a MI felelőségünk, MI tettük azzá a környezetet, a benne lévő állatokat amik.
Raven. Ezt a nevet kapta tőlünk. Múlt héten értesítettek, hogy a kukák között van egy kutya, betegnek tűnik. Kiérkeztünk a helyszínre és megpillantottam ezt a szerencsétlent ahogy ott nyomorgott a szemét között, ott, ahova a legtöbb ember szerint való, mert csak egy kóbor, minek született meg, minek létezik, minek zavarja a szemünket a nyomorúságával. Próbàltunk hozzáérni, de annyira fájt neki az érintés, a teste egy darab hús maradt, alig van szőre, a bőrbetegsége azt is kezdte felélni, de minden betegség ellenére a legfájóbb az volt mikor láttam, hogy ez a kutya retteg az embertől. Hányszor kellett úgy megverni, úgy elkergetni, hogy ne tudja már nem minden ember csak belerúgni akar. Nagyon sokszor. Ki tudja hol van az anyja? A testvérei? Vajon ők is erre a sorsra jutottak? Talán rosszabb? Talán rosszabb…Nagy nehézségek árán tudtuk befogni, annyira védekezett, annyira félt tőlünk csak szabadulni akart, el messzire mindenkitől. Lassan egy hete van nálunk. Mostmár meg tudom érinteni anélkül, hogy sírna, anélkül, hogy védekezne, de azért még figyel, számít rá, hogy egyszer csak én is úgy fogok vele bánni, mint egykori gazdái. Mert voltak neki gazdái, efelől nincs kétségem. Aki úgy gondolja, hogy a kóbor kutyák csak úgy leteremnek annak csalódást kell okoznom. Minden egyes utcán levő kutya EGY EMBER FELELŐSÉGE! Ennyire volt képes. Mert már nem kell, mert beteg, mert ugat, mert nincs haszna, mert nagy, mert kicsi, mert nem bírnak vele, mert nem olyan amilyennek elképzelték és sorolhatnám az érveket a
Pénteken 20 kölyökkutyánk gazdisodott vagy talált ideiglenes befogadóra, de jelenleg is a menhelyen 39 kölyök még mindig várja a megfelelő végleges otthont és 15-en vannak ideiglenes helyen, akiknek még nem telt ki a pár hetes időszak, amíg védetté válnak a parvo vírus ellen. A bent lévő kölyköket nevelgetni, etetni, takarítani, szocializálni nem kis feladat, hiszen sokan kerülnek be nagyon rossz körülmények közül, annyira félnek az emberi érintéstől is, hogy a gondozójuk rengeteg időt és energiát fektet arra, hogy újra bízni tudjanak az emberekben, hogy szocializáltak legyenek úgy emberekkel, mint más kutyákkal. Ez a 74 kutya akik az utóbbi időben voltak, vannak és lesznek nálunk, úgy anyagilag is nagyon sokba kerülnek, kérünk Titeket, ha fontos a munkánk, támogassatok akár az adótok 3,5%-nak felajánlásával! Köszönjük, élvezzétek a kis videónkat🙂
https://redirectioneaza.ro/fundatia-pro-animalia/
Leia-t a múlt héten fogadtuk be, kézdivásárhelyi állatbarát szíve esett meg rajta, mivel a füléből valamilyen fajta elváltozás nőtt ki. Leia már nem egy fiatal kutya, sokszor volt vemhes, talán valamikor gazdás is lehetett, chipje nincsen. Az idő és az emberek okozta sérüléseket hordozza magával, kicsit aggódtunk is amikor bekerült hozzánk, mivel nem akart enni, szomorúnak tűnt, de mostmár elmondhatjuk, hogy a kedve mindenképpen jó és az étvágya is🙂 Ilyen boldogságban várja a reggeli gyógyszeradagot, türelmetlenül sertepertél Noémi körül, hogy mikor fogja megkapni a napi fincsiséget🤗
Munkánkat, hogy hasonló eseteket tudjunk megoldani kérlek támogassátok az adótok 3,5%-nak felajánlásával. Hozzászólásban csatoljuk a fotót illetve egy linket is ahol online tudjátok ezt kitölteni. Köszönjük!
https://redirectioneaza.ro/fundatia-pro-animalia
Rodrigo, a pulcsis Nestes kutya
Jeki, székelyszentkirályi kutya, akinek már nincs haszna
Egy szempillantásnyi öröm
Pont ilyen rövidnek tűnhet egy-egy séta a kutyáinknak mikor havonta-két havonta egyszer sorra kerülnek, sétálhatnak egyet. ☹️
Túl sok a kutya, túl sok a tennivaló, kevés az ember. Önkéntesek is kivihetnék őket, de ehhez olyan valaki, olyan valakik kellenek, akik többször, rendszeresen tudnának jönni, nem egy alkalommal - meg kell ismerje a kutyát és a kutyák is őt ahhoz, hogy ki tudja vinni őket a menhelyen kívülre.
De bárki, aki kutya és testmozgás hiányba szenved, nálunk van gyógyír rá 🙂 csak szólunk
A tegnap az adventi áhítattól fellelkesülve fogtunk neki ennek az új hétnek, annyi szeretetet kaptunk mi is és dícséretet vasárnap, jól esett a lelkünknek, nekünk is feltöltődés volt nem csak a kutyáinknak.
Aztán jött a hétfő, a maga szomorú valójában ami nagyon gyorsan visszarángat a hétköznapokba.
A városban voltunk és visszafele a menhely irányába egy autóra lettünk figyelmesek ahogyan az út mellé lehúzódva, nyitott csomagtartóval rendezgeti a kartonokat egy úr és közben mellette egy közepes termetű kutya szaladgál, hol be a mezőbe, hol ki az útra. Furcsa volt a jelenség, hiszen ha valaki kutyát akar sétáltatni is nem hagyja a kutyáját az útra kimenni, ezért megálltunk, odamentünk és megkérdeztük mit csinál, aki azt állította csak levegőznek. Tapasztalatom szerint soha nem jelent jót az ilyen fajta levegőzés és visszamentünk a menhelyre, mivel onnan láttuk mit csinálnak, nem akartuk, hogy esetleg máshol levegőztesse meg a kutyát. A kedves emberünk sokat nem gondolkodott, visszatette a kutyát a kocsiba, előre ment 50 métert, kivette a kutyát és elhajtott. Mi ezt láttuk, videóztuk, rendszámot megjegyeztük és azonnal indultunk a kutyáért, de így is majdnem a szemünk előtt ütötték el. Szegény rémült állat annyira szaladt, nem nézte az autókat és mivel láncon élt eddig, így valószínűleg nincs is szokva a forgalomhoz, de sikerült megfognunk, autóba tenni. Hívtam a rendőröket, akik azonnal hívták a gazdát és mi is indultunk be a rendőrségre feljelentést tenni, de út közben megláttuk az autót amiből a kutyát kitették, ezért lehúzódtunk melléjük. A csomagtartóban a darabka lánc és a nyakörv még ott árválkodott, talán ezt volt a legszomorúbb látni, hogy az ember még ezt is félreteszi, mondván még egyszer jó lesz. Akik ezt a nemes cselekedetet véghez vitték egy igen szépkort megélt házaspár csak azt nem tudom, hogy az ember
