29/10/2024
“A pótló lovaglásánál a segítségek még úgyszólván kényszerjellegüek.” - írja Kókay Pál a Hátulról - előre című írásában. Ha idővel ez a kényszerjelleg nem szűnik, továbbra is erős és nagy segítségeket kell adni a lónak az biztos jele annak hogy a munka rossz irányba halad.
Ellenben, ha a lovas azt tapasztalja, hogy egyre kisebb segítségekre kezd a ló reagálni, szinte igyekszik kitalálni a lovas gondolatát, akkor jó úton jár az együttműködés kialakításában.
Lóhoz és lovashoz méltó minőségi munka ott kezdődik igazán ahol az UTASÍTÁST a KÉRÉS váltja fel, a KÜLDÉST a HÍVÁS. Persze ehhez ki kell alakítani a lóban az együttműködési szándékot.
Az együttműködő lóhoz mint egyenrangú társhoz illik és kell viszonyulni. Bunkóság utasítgatni azt aki amúgy is szeretne kedvünkbe járni.
Az egyenrangú viszonyból egyenesen következik: a társ, esetünkben a ló mondhat “indokolt” esetben NEMET a lovas kérésére. Például ha a lovas a ló számára nem érthető módon kéri az adott feladatot, vagy ha a feladat meghaladja a ló képességeit.
A hosszú évek alatt gyakorolt kölcsönös tisztelet és együttműködési szándék formálja családiassá a lovaddal való viszonyt és örömtelivé az együtt töltött perceket. Ez számomra minden eredménynél fontosabb. Valami ilyesmit jelent nekem a ló szeretete.
