26/09/2015
Szotyi nem tudja a belgyógyászatot!
Egy nagyon tanulságos esettel találtuk szemben magunkat ezen a héten. Egy héttel ezelőtt kezdtük meg a kezelését Szotyinak, aki néha-néha hányt, de leginkább kedvetlen, bágyadt, étvágytalan volt. 1-2 napi kezelés után, hétvégre beutaltuk őt egy kisállat kórházba, hiszen ott jobban nyomon tudják követni az állapotát. Szotyit, annak ellenére, hogy diagnózis nem született (nem mindig van, ez tény), de jobban sem lett, hazaküldték néhány antibiotikummal. Se vérlabor, se hasi ultrahang.
Hétfőn, a gazdik hozzánk jöttek ismét, hogy Szotyi ímmel-ámmal eszik, néha hány és továbbra is szörnyen kedvetlen. Csináltattunk egy vérlabort, annak reményében, hogy gyomor-bélgyulladásra vagy esetleg valamilyen epe vagy májproblémára utaló eredményt kapunk vissza. Közben persze folytattuk az infúziós terápiát. Szotyi vérlaborja közel tökéletes értékeket mutatott, enyhe folyadékhiánnyal és furcsán magas vas szinttel álltunk szemben.
Ezt nem szeretik az állatorvosok, hiszen az állat láthatóan nincs jól, javulást nem mutat a kezelések ellenére, nincsenek komoly fizikális tünetei és még a labor is negatív.
Az utolsó mentsvárunk a hasi ultrahang maradt. A vizsgálat során, kitágult bélszakaszokat lehetett látni, melyekben nagymennyiségű, ingaszerű mozgást végző tartalom volt, illetve egy bizonyos szakaszon bél szűkületet lehetett látni, majd ismét tágulatot.
Minden állatorvos rémálma, a bélelzáródás, vagy szakmai nyelven, az ileus. Ez a kórkép azonnali műtéti beavatkozást igényel.
De Szotyi nem mutatta az bélelzáródás tipikus tüneteit, amik:
- állandó, sugárszerű hányás evés-ivást követően;
- akár bélsár szerű, bűzös hányadék;
- kifejezetten fájdalmas has, nehezen betapintható;
- a nyálkahártyák színe megváltozik (egészen haragos vörös, vagy kissé lilás színű);
- a végbélben nincs bélsár;
-…
Ehhez képest a mi Szotyink? Néha evett pár falatot, napi egyszer-egyszer hányt egy kis habos nyálat, epét, hasát könnyedén át tudtuk tapintani, a nyálkahártyái gyönyörű rózsaszínűek voltak és a végbélben is volt bélsár. És persze a vérlabor sem mutatott eltérést.
Időközben felvettük a kapcsolatot az Állatorvosi Egyetem Belgyógyászatával, hogy telefonon kérjünk segítséget. Küldjük, vagy ne küldjük Szotyit azonnal műtétre? A telefonos egyeztetés után az egyetemi kollégák egy masszív gyomor-bélgyulladásra gyanakodtak, de abban maradtunk, hogy inkább beküldjük Szotyit egy alapos kivizsgálásra.
Még aznap este kiderült, hogy Szotyinak bizony idegentest okozta ileusa van. Másnap reggelig felturbózták őt, előkészítették a műtétre és bizony valóban elzáródott bélszakaszt találtak, amit egy idegentest okozott. Hölgyeim és Uraim, kedves Gazdik… bizony Szotyi problémáját egy kukoricacsutka okozta!!!
Mi a tanulság?
- Csonttal, kukoricacsutkával, dióval (…stb.) VIGYÁZNI! Ha látjuk, hogy kutyánk szívesen foglalatoskodik ilyesmivel, inkább tüntessük el ezeket a környezetéből.
- Kutyajátékok, rongyok, botok, zoknik… ezekkel szívesen játszanak a kutyák és van, aki előszeretettel le is nyeli ezeket. Figyeljünk! Ha eltűnik ilyesmi, vagy szétrágja és nem találjuk meg minden darabját és a kutya még rosszul is van, gondolni kell a bélelzáródásra!
- Elsősorban kölyök és fiatal kutyák rágcsálnak szét és meg mindent. De Szotyi már 6 éves!!!!!!
És végül… nem minden kutya tudja a belgyógyászatot! :)
(A kép csak illusztráció.)